2., 3. Következik a terápia nehezebb része, mikor a beteg elhatározza, hogy megpróbál ellenállni a késztetésnek. Ehhez fel kell idézni a kiváltó helyzetet. Pl. aki a vegyi anyagoktól félt (körömlakk), annak bekenték a hátát egy kis körömlakkal, és az volt a feladat, hogy nem szabad lemosni. Vagy akinek agresszív kényszergondolatai vannak, és ezért elkerül bizonyos helyzeteket, az elé kitett egy kést a terapeuta, és ott volt végig az asztalon a terápiás ülés alatt (hogy hozzászokjon a látványhoz).

Általában egyedül a beteg nem képes arra, hogy elterelje a gondolatait, bár nem lehetetlen. De ideális esetben a terapeuta ott van, és figyelmezteti, hogy ne kezdjen bele a megelőző kényszercselekvésbe. Ráadásul vannak, akinél nem is kényszercselekvést, hanem kényszergondolatot kell előidézni, mert attól félnek jobban. Szóval nem egyszerű, na. Egy ilyen terápiás ülés általában 50 perc, tehát ha azt kibírja a beteg, hogy addig ne mosdjon, az már sikeres lehet.

4. Ha elmaradt a megszokott válasz, ez nagy félelmet fog kiváltani az agyban. A legtöbb kényszeres állítólag itt bukik el, mert akkora félelemérzetről beszélünk, hogy ezt nagyon nehéz kibírni. Nagyon nagy a kísértés, hogy ezt a félelmet csökkentsük, pl. a kényszeres rituáléval vagy valamilyen más, semlegesítő cselekvéssel, gondolattal. Ez a félelem azzal kapcsolatos, hogy elmaradt a rituálé. Pl. ez miatt baja lesz a szeretteimnek vagy más rettenetes következmények lesznek, ez a tudatos része a félelemnek.

A terapeuta arra biztatja a beteget, hogy a félelmetes érzést tartsa a tudatának előterében. Talán ez képekben is megjelenik, pl. ha katasztrófától fél valaki, akkor összedőlt házak képe stb. De az érzés átélése a fontosabb, ha jól sejtem. Ezt az érzést nehéz leírni, de feltételezem, hogy ilyenkor az agyunknak bizonyos része aktív, mert meg is kell mutatni, hogy hol érzel valamit. Tőlem legalábbis megkérdezte a pszichológus. Úgy érzed, hogy még soha nem féltél így életedben, és talán ennek nem is lesz vége. Ilyenkor jó, ha védett, terápiás ülésen vagy, mert kissé furcsán nézhetsz ki, és jó, ha ezt csak a terapeuta látja, amíg szenvedsz. Azt olvastam, hogy ez a félelemérzet akár órákig vagy napokig is tarthat az első esetben. Hát ez van, ez az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk a kényszerektől. (Van, aki közben a gyógyszeres terápiát is végzi, de pl. régebbi megközelítések szerint erre az időre fel kell hagyni a gyógyszerrel, hogy hatásosabb legyen a kioldódás.)