Én leálltam a fidelio olvasásával mikor átmentek a femináci-progresszív irányba. Mindazonáltal ez nem rossz cikk.

Beethovenél szerintem még működnek a szélsőségesebb tempók (lassú és gyors is), Haydn és Mozart esetén viszont én már nehezen viselem a régi (Böhm vagy Karajan-féle) iskola lassú tempóit meg vastag hangzását. (Bár vannak meglepő kivételek, pl Fricsay.)

Nekem van egy régi Munch-féle felvétel, az is valahol 60 perc környékén van, csak most nincs a kezem ügyében hogy megnézhessem.

Amit viszont fontosnak tartok, hogy a gyors tempó nem szabad, hogy a zenei érthetőség rovására menjen. Erről azt hiszem Mozart egyik levelében ír is. Tehát ha szépen precízen le tudják játszani a hangokat, akkor működhet, de ha elkezdik összemosni az egészet (mint pl. Isabelle Faust pénteken a MÜPÁ-ban a Mendelssohn 2. hegedűverseny harmadik tételében) akkor az már nem jó tempó.