Szóval A hat hattyú. A mese elején hihetetlen bő lére van eresztve a szülők kavarása, főleg a király bénázásai. A királyné legszívesebben madárrá változtatja a gyerekeit, de amikor kirepülnek, akkor a király még kötné őket magához. Szóval a szülő engedné is a gyereket meg nem is, tehát tudatában van a problémának! Ezért rendkívül szimpatikus ez a királyi pár, na persze a mesében az anya gonosznak van feltüntetve.

Marad az a lány a szülői házban, aki nem tud dönteni. Egyrészt nem tetszik neki a testvérei viselkedése, másrészt irigyli őket. Az elsőt az mutatja, mikor végeérhetetlen kényszeres cselekedetekbe menekül, és mágikus kis ingecskéket varr a testvéreinek, hogy "megmentse" őket. Másrészt családot alapít, de a gyerekszüléssel képtelen szembenézni. A férje nagyon szereti, de nem tud rajta segíteni. Az se érdekli, hogy képtelenek bármi kommunikációra (a lány nem beszél). Szerelmesnek hiszi magát a feleségébe. A nőnek minden kis tettét megmagyarázza, mentegeti ("ez nem betegség, amit csinál" stb). Itt lép be a gonosz anyós a történetbe, akiben én az anyának a visszatértét látom bele. Látja az anya, hogy ez nem jó, amit a lánya csinál, és nem hagyja annyiban a dolgot. Ez egy olyan szülői magatartás, ami számomra rendkívül szimpatikus. Lehet, hogy legszívesebben kötné magához a gyerekét, de közben "kiteszi" a szülői házból. És nem engedi, hogy oda visszatérjen! Mégha fáj is nagyon a szíve utána. Tudja, hogy ez a legjobb a lányának, ahogy annak idején őt is útjára engedte a saját anyja! (Ez természetesen egy ideális állapot, és elvileg érzi minden szülő, hogy így kéne, de van olyan szülő, akinek el sem jut a probléma a tudatáig!)

Végül az anya eléri, hogy a lánynak döntenie kelljen (a mesében ezt jelenti a bíróság elé állítás). A lányt elítélik, és tüzes máglyára vetik, ahol komoly átalakuláson megy át. Megérkeznek a testvérek, és a lány rájön, hogy igazuk volt, és akkor véget ér a kényszeres viselkedés. A mágikus ingecskékre nem volt igazán szükség, hiszen a hattyúszárnnyal is vígan eléldegél az egyik testvér.

Ezután képes lesz a lány a gyerekszülésre, vagyis a szülői szerepre. Ennek a szerepnek az elérése egy ideál, ami a normális szülő előtt célként kéne, hogy lebegjen!

Megjegyzés: a férj rendkívül vak volt ebben a történetben, és végletekig bízott benne, hogy majd maguktól rendbe jönnek a dolgok. De sajnos van olyan kényszeres beteg, aki még idáig sem jut el, hogy megházasodjon. Nem jut el a "máglyáig", és megmarad a szülei mágikus körében.

Vannak olyan kényszeres betegek, akik a kényszeresség mellett csakazértis házasodnak és családot alapítanak, vagy éppen szingliként élnek, de függetlenednek a szülőtől. Lehet, hogy időnként előjönnek a tüneteik, de emellett van saját életük, amit építgetnek. Ezeknek a kényszereseknek szerencséjük volt, mert sikerült érett párkapcsolatot kialakítaniuk. Vagy éppen a munkájuk révén el tudják magukat tartani, és nem függenek többé a szülőtől.