Szívesen írnék most a Hófehérke ellentétpárjáról, a Rigócsőr királyfiról. Ennek a mesének az az érdekessége, hogy itt a szülők nem zavarnak be, hanem a fiatalokra bízzák a kibontakozást. Nagyon kellemes és szórakoztató mese, ez már azoknak való, akik magabiztosak, mert már mögöttük vannak az első próbálkozások.

A pszichoanalitikusok két kedvencét eddig kihagytam, ezek a Holle anyó és a Jancsi és Juliska. Biztosan fontos mesék, bár az olyan belemagyarázásokat nehezen hiszem, hogy aszongya az anya a mézeskalács ház, akit a gyerekei megesznek stb. Hihetőbbnek látszik, hogy Jancsit és Juliskát leszidja az anyukájuk, és ők mérgükben elbujdosnak és minden más rosszat kívánnak az anyának ("majd fogsz te még sírni!"). Gondolatban mindenfélével büntetik az anyát, és nem is változnak meg a mese végére. Ugyanolyan gyerekek maradnak a végére, mint a másik mesében Piroska. És ezt magyarázza úgy egy híres pszichoanaltikus, hogy "megtanultak megküzdeni a frusztrációval" ...

Holle anyó csodás története kedvenc csemegéje az ezoterikus meseelemzőknek, általában a lélekvándorlással magyarázzák. Pedig a legegyszerűbb magyarázat is kézenfekvő. Én arra tippelnék, hogy ijesztgető mesének szánták fiatal lányoknak. "Gyerekem, ha koszos a ház, és nem tudsz sütni meg kiszolgálni az uradat, akkor senki nem fog elvenni!" Ehhez jön még a magazinok sulykolása, hogy bombanőnek kell kinézned, miközben kipotyogtatod magadból a két gyereket stb. A vicc az, hogy a mese vége egyszerűen elmarad, és ott áll a két lány, akik tulajdonképpen nem mentek át semmilyen átalakuláson, hanem olyanok maradtak mint a mese elején.

Végül, de nem utolsósorban a mesék meséjét hoznám ide, ami számomra A mese. Régebbi olvasóim talán kitalálták már, ez A hat hattyú meséje.