A Hamupipőke egy boldog befejezéssel végződik, a királyfi elviszi a lányt, és tulajdonképpen a szülők is örülnek ennek. Ma kissé borúsabb napom van, ezért a Hamupipőke ellentétpárját, gyerekkorom kedvenc meséjét, a Piroska és a farkast elemzem.

Szerintem a Piroska arról is szólhat, hogy a két szülő sikeresen összefog, hogy a gyereküket távol tartsák a függetlenedéstől. Természetesen nem gonoszságból, hanem mert nagyon féltik. A családból a nagymamának van egyedül esze, de ő sem elég erős ahhoz, hogy megvédje az unokáját és főleg annak a szerelmét. (Ne tévesszen meg senkit, hogy a mesében a farkas mohónak és vadnak van ábrázolva! A mese egy olyan korban íródott, mikor úgy képzelték, hogy a lányoknak nincs semmiféle szexuális igényük, és csakis a gaz csábító sodorja őket bajba.)

Ma már nincsenek ilyen elvárások, viszont a gyereküket túlféltő szülők ősidőktől itt vannak velünk. Természetesen ez nem csak a lányos szülők problémája, fiúk szüleinél is előfordul, és itt említeném meg, hogy pl. a kényszeresség lányos és fiúk esetében is kialakulhat a kamaszkorban. Véleményem szerint a farkas alakja igazából egy kedves és értelmes kamaszként is elképzelhető, aki megpróbál "összejönni", randizni valakivel (életkorának megfelelően). Piroska meg egy olyan serdülő, akit a szülők legszívesebben bezárnának a házba, hogy csak a tanulással foglalkozzon. (Ha lány, akkor huszonévesen meg elvárják majd tőle, hogy férjhez menjen és szüljön, ha pedig fiú, akkor tökéletes feleséget hozzon, és szállítsa az unokákat.)

A nagymamának van annyi esze, hogy piros ruhát vesz a nagyocska lánynak, mert tudja az élettapasztalatából, hogy nem lehet egy kamaszt kisgyerekként kezelni. Segít a  serdülő unokájának, hogy kiszabaduljon a szülői házból. Sőt, lehetővé teszi, hogy az udvarlójával nála találkozzanak, urambocsá' kettesben maradjanak. 

Sajnos a szülők összefognak ez ellen, és először az anya próbálja meg kordában tartani Piroskát. Már-már létrejön a szerelmi kapcsolat a két kamasz között, de akkor meg az apa lép közbe, aki addig a tájékára se nézett a gyermekének, és dúvadként úgy elüldözi a szegény udvarlót, hogy az a bőrét is alig menti.

A mese végére ezért Piroska az marad, aki volt. Egy éretlen kamasz, aki kisgyerekes szinten ragadt. A szülők most örülhetnek, de később meglesz ennek a böjtje, mikor már ők maguk sürgetnék, hogy végre nőjön fel a huszonéves gyermek.

Kiegészítés: a mesének van egy olyan elterjedt értelmezése, hogy az idegenek csábításától védi meg a kamaszkornál kisebb gyermekeket. Ez valóban reális veszély, aminek szükséges lehet a megelőzése, és akkor a szülők szerepe érthető. Ez a mesélő szándékától függ, hogy melyik értelmezést helyezi előtérbe.