Az "ízlést és beállítottságot" nem érintem, egyedül annyit mondok, hogy a maradandó témák 90%-tól megfosztod magad ezzel.
De, ez a Te utad, te tudod, hogy miért döntöttél így, én csak azért mondom ezt mert ha megnézel egy fotótörténeti albumot, akkor a képek többségén találsz majd embert is. A döntő többségén pedig legalább emberalkotta dolgokat. A természet önmagában legfeljebb akkor érdekes hosszú távon, ha olyan környezetet mutat, amit az ember közben megváltoztatott, lerombolt. Ilyen értelemben viszont a képnek nem fotográfiai, inkább csak dokumentum-értéke van.

Én valamikor 20 éves korom körül jöttem rá, hogy milyen elcseszett módon fotózgatok. Addig az utazásaim során (ez még rendszerváltás előtt volt) kényszeresen az épületeket, "'híres dolgokat" fotóztam. Most, amikor kezembe akadnak ezek a régi diák és papírképek, fogom a fejemet, hogy alig akad olyan kép, amin látszunk mi, akik akkor ott voltunk. Csináltam egy rakás _érdektelen_ épület és tájfotót.