Tanulság folyt.: A felszabadított szexualitás azért is ijesztő, mert a kamasz nem tudja elképzelni, hogy azt hogyan lehet egy emberre leszűkíteni? Másoknak épp ellentétesen, az a gondja, hogy megcsömörlöttek a sok élménytől, és kigúnyolják a nemes érzelmeket.

Ez a felfogás azért is alakulhatott ki, mert a kultúrában nagyon erősen ütközik a vallásos/hagyományos felfogás és a szexualitás, a nemi ösztönök kiélése. Az egyik felfogás bigott változata feltételezi, hogy az ember 18 éves korában szerelmes lesz egy személybe, és azzal összeházasodik egy év jegyesség után, és persze rá sem néz közben más nőre/férfira ... Ez nemcsak a katolikusokra jellemző, hanem pl. a minap az evangélikus templom utcai faliújságján hasonló tartalmú kis cikkecskét olvastam, és elkeseredésemben nevettem volna, hogy ezt épeszű ember tényleg így gondolhatja? 

A régi korokban ezzel szemben állt a másik felfogás, méghozzá úgy, hogy a fiúknak és férfiaknak nagy szexuális szabadságot adtak, hadd mulassák ki magukat a prostikkal a házasság előtt vagy után ... Ez amellett, hogy a szexuális betegségek terjedését okozta a bordélyházakban, sajnos nem oldotta meg a lányok szexuális felszabadítását. Ők csak titokban élhették ki szerelmi vágyaikat, aminek sajnos sokszor házassági pokol lett a vége, és rengeteg mentális vagy lelki eredetű testi betegség. A 20. században próbálkoztak egyrészt a szexuális szabadossággal, ami szintén tévútnak bizonyult.

Sikeresebb megoldásnak látszódik a házasság polgári útra terelése és a válás törvényesítése. A társadalmat két dolog tudja tönkretenni vagy fellazítani: a házasság mindenáron való erőltetése vagy a házasság lenézése. Nem lehet úgy a gyerekeket felnevelni, hogy mindenki hippitanyán él, vagy hatalmas mozaikcsaládokban "az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket". Ugyanakkor házassági poklokat fenntartani azért, hogy a kényes ízlésű bigott, önző farizeusok szemét ne csípje, hát ez emberkínzásnak tűnik.

A kulcs a lelki nevelés lenne. Csakhogy egészen másra van szüksége pl. a tizennégy évesen az első szexuális élményen (többszörösen) túllévő tizennégy éves nyolcadikosnak, és más a huszonhárom évesen szűz, de munkahelyen dolgozó adófizető "felnőttnek". Sőt, időnként felcserélődnek a szerepek! A szende szűzből szexfüggő lehet, az érzelmeket korán kiélő fiatalból meg bigott házasember.

Hamupipőke, az éretlen fiatal lány képes úgy megjelenni, hogy "bombanőt" varázsol magából, de ő ijed meg legjobban ettől a változástól. Végül a királyfi kitartása menti meg, aki rávezeti arra, hogyan éljen a szexualitásával. Nem engedi, hogy belehulljon a szexuális szabadosságba ("nem adom, ez az én táncosnőm" kitétel a mesében). De azt se engedi, hogy visszabújjon a hamuban lévő kis búvóhelyre (az éretlen kamaszosságba). Ez persze nem sikerül rögtön, idő kell hozzá. Először a három báli éjszaka arra való, hogy a szerelmes rájön, hogy valami akadályozza a partnerét a szerelme megélésében. A háromszori cipőpróba már valamiféle ismeretség vagy kapcsolat meglétét feltételezi, ami során az egyik folyton ki akar lépni a helyzetből.

A megoldást az hozza el, hogy az érettebb partner nem veszíti el a reményt, türelmes és megértő, ugyanakkor határozott. Ezenkívül fontos az, hogy tulajdonképpen az éretlen partnerben és a szüleiben is ott van az óhaj, hogy történjen már valami, hogy lépjenek ki a nullpontról. Lehetőleg úgy, hogy ne legyen kiégett szexfüggő a gyerekükből, hanem tartós kapcsolata legyen.

Valahol a kényszeresek családjánál is megfigyelhető a hasonlóság, hogy a szülő egyfelől köti magához a beteget, aki "nem tudna nélküle létezni", de már szeretné is levetni magáról ezt a felelősséget. A kényszeres talán megnyugszik abban, hogy róla gondoskodik a családja minden körülmény között, de időnként fellázad a "szerepe" ellen. Bizony, egy érett házasság vagy párkapcsolat sokat segíthet abban, hogy a kényszerességen túllépjünk! Nekem ebben egy nagy szerelem sokat segített, de erről majd legközelebb írok.