Anyegin személyesen válaszol Tatjánának, és alaposan lehűti a különc lány érzelmeit. Nem mintha nem tetszene neki a vidéki lány, de az elutasítás akkoriban trendi volt, vagyis a "spleen", a kiábrándultság volt divatos az előkelő moszkvai társaságban.

Anyegin válasza Tatjánának (negyedik fej. részlet)

Milyen rút ott a házasélet,
Ahol méltatlan férj a pár,
S szegény asszony, kit búja éget,
Éjjel-nappal hiába vár.
Értékes lélek, férje tudja,
De sorsát átkozódva szidja,
Szótlan, komor, kedélytelen
S féltékeny - morcos-ridegen!
Arcképem. Ilyen járt eszében,
Mikor lángolva, lelkesen,
Közvetlenül s értelmesen
A levelét megírta szépen?
Magát az álmodás után
Ilyen kemény sors várja tán?

              16

Nem térnek vissza álmok, évek,
Lelkem meg nem újíthatom...
Szeretem, mint testvéri lélek,
Tán jobban is, bevallhatom.
De - meg ne bántódjék miatta -:
A lányszív gyakran váltogatja
Álmokkal könnyű álmait,
A fa is változást tanit,
Lombot cserél, ha új nap érte,
Ez égből rendelt végzete.
Maga még fog szeretni, de...
Kérem, tegyen féket szivére,
Jöhetne más, ki drága bért
Fizettet a naiv hitért."

...