Minden kedves sorstársamnak gyógyulást és alacsony szinten tartott tüneteket kívánok Szent Bálint napja alkalmából! Szent Bálint alakja a középkorban, német nyelvterületen mást jelentett a keresztény hívőknek, mint a ma ismert Valentin-napi szokások, kis piros szívecskékkel teleszórva. A katolikus egyház szentjei közül Passau néhai püspökéhez imádkoztak az epilepsziások a régebbi korokban. Ennek az lehetett az alapja, hogy a püspök vélhetően meggyógyított lelki beteg embereket, és ennek fennmaradt az emléke.

Bizonyíthatóan már ötszáz éve is előfordult a kényszerbetegség, és fennmaradtak "csodás" gyógyulások írásos emlékei is. A csodás itt egyrészt azt jelenti, hogy bízni kell az isteni gondviselésben. Másrészt meg kell fogadni az orvosok vagy más szakemberek tanácsait, akiknek van tapasztalata és gyakorlata a kényszerbetegség gyógyításában. Az elmúlt száz évben rengeteget fejlődött a lélektan, és ezen belül az OCD terápiás módszerei.

Szent Bálint kultusza, mint annyi más, persze keveredett pogány elemekkel. Egy ilyen a "frászkarika", amihez mágikus szertartás kapcsolódott, hogy segítsen az epilepsziás betegen. Abban az időben, mikor nem voltak gyógyszerek, és a lelki betegséget az ördög művének tulajdonították, sokszor az imádkozás vagy ráolvasás volt az egyetlen lehetőség, ami reményt adott a betegeknek és rokonaiknak.