Sziasztok,
megvolt a mütét...
A januárt jól beterveztem: 19-27 megint Egyiptom: ki tudja mikor tudok megint menni a mütét után, 28-án Schiff András koncert a Bécsi Konzerthausban, 29-én kórház.
Az egyiptomi futásokból nem lett semmi, mert az elsö futásnál megsérült a jobb lágyékban az adduktorom. Utána már csak napoztam, úszkáltam és hízókúrát tartottam a dietetikus tanácsára. Sajnos a hétföi koncertet ki kellett hagynom, mert este 6-kor elkezdtem vért hányni és hasmenésem is volt.
Szombaton jöttem haza a kórházból. Szerencsére, elég rövid ideig voltam bent (11 napot), de sajnos sokkal rosszabbul alakultak a dolgok, mint ahogy számítottam, de kezdem az elején: 29-én, kedden mentem be. Délelött még volt pár vizsgálat, beszélgettem pár orvossal. Mondtam nekik: makkegészséges vagyok, csak van egy kis rákom :D
Délben még utoljára bezabáltam egy nagy adag lecsós spagettit. Nekem ez volt az „utolsó vacsorám“. Majd megkérem valamelyik nagy festöt, hogy fesse meg, felakasztom a kastélyunk falára. Sajnos Leonardo már nem él, öt nem tudom megkérni :D
Szerdán reggel félhéttöl szórakoztattam a növéreket a folyóson. Jókat röhögtünk, mikor jött egy ápoló, keresi a Herr Langert. Jelentkeztem, erre a kezembe adott egy kék pirulát: ez egy nyugtató, hogy ne féljen a mütét elött – mondta. Megszólalt az egyik növér: úgy néz ki, mint akinek szüksége van rá?
Reggel nyolctól, délután 2-ig mütöttek. Fél háromkor ébredtem az intenzív osztályon. Még elég kába voltam, mikor Erika megjött rá 10 percre. (A mosolygós képem akkor készült.)
Este 39 fokos lázam volt, de csütörtök reggelre lement 37,4-re, péntek reggel már láztalan voltam. A vérnyomásom 120/80, pulzus: 62. Csütörtökön jött egy gyógytornásznö. Hozott magával két szerkentyüt, amiben golyók voltak, és tüdöerösítö gyakorlatokat akart velem végeztetni. Az elsö gyakorlatnál három golyót kellett volna ötször felfújnom, olyan magasra, amilyen magasra csak tudom, utána félperc pihenö és még négyszer megismételni. 32x fújtam fel koppanásig, pihenö nélkül. Utána volt egy pipa formájú szerkezet, amit rákötött a levegöztetöcsöre és az ellenállás ellenében kellett fújnom. Ezt 26x sikerült az ütközésig fújnom. Mondta, itt eddig még senki sem tudta még egyszer sem maxig fújni.
Tiszta király voltam, a sok haldokló között :D
Fel akartam kelni, de nem akarta engedni, mert szerinte egy ekkora mütét után még nem jó a keringésem, el fogok ájulni. Azért csak felkeltem és helyben futottam egy kicsit, meg jobbra, balra léptem három lépést. Több nem ment, a kábelek miatt. Ezek után megegyeztünk, hogy többet nem háborgat, majd otthon edzek tovább…
Nagyon vidám voltam, mert ekkor még azt hittem, hogy csak a fele gyomromat vették ki. Késöbb jött az adjunktus, aki elmesélte, tele voltam rákkal, több mint a 4/5-ét el kellett távolítani. A gyomrom 30 centi volt, kb. maradt 5 centi.
Képzelhetitek,hogy majdnem felrobbantam…
Lelkileg jó szarul voltam, de a testem hihetetlen hamar regenerálódott. Délután szóltam, hogy pénteken reggel szeretnék visszamenni a szobámba, ami 9 körül meg is történt. A növérek nem hitték el, hogy másfél nap után már megint ott vagyok. Hallottak a dokimtól a 4 órás mütétröl, meg hogy sokkal többet ki kellett vágni, ezért 4-5 nap múlva vártak vissza. Oda is adták az ágyamat másnak, ezért egy másik kétágyas szobába kerültem.
Vasárnapig csak vizet és teát ihattam. Olyan éhes voltam, hogy séta közben a folyosón hangosan kopogtak a szemeim :D
Hétfön kaptam egy csésze levest, finom tésztával, meg egy kis adag krumplipürét. Az én fogalmaim szerint nagyon lassan ettem, de utána 2 órán keresztül görcsökben fetrengtem az ágyon. Szerencsémre, ki tudtam hányni az egészet. Este vacsorára megint püré volt. Az evés után megint fetrengés, megint hányás. Hétfön szóltam a dokimnak, hogy szombaton szeretnék hazamenni, de szerinte ez túl korai lenne, számoljak még rá 5 napot, és legyen a következö hét csütörtök. A keddi viziten megemlítette, hallotta, kihánytam az egész kaját, ezért még tovább bent kéne maradnom. Azért keddtöl már okosabban eszegettem, minden bennem maradt. Szerdán már olyan jól voltam, hogy délelött 1 órát gyalogoltam körbe-körbe az osztályokon, söt, késö délután még árnyékbokszoltam is az ablaknál, ami tükörként müködött. Persze, itt már rám szóltak, hogy ezt azért hagyjam abba :D
Érdekes módon esténként mindig szarul lettem + alig aludtam, mert annyira pihent voltam, nem tudtam elaludni. Mindennap éjjel kettöig tv-t néztem, utána meg Erikával álmodtam. Hatalmasakat szerelmeskedtünk :)
Pénteken a vizitnél szóltam a dokinak: én holnap mindenképpen haza akarok menni. Gyözködtem, teljesen jól vagyok, amit mutat az 58-as pulzusom, 120/75-ös vérnyomásom is. Azt mondta, rendben. Délután lesz egy vérvételem, ha minden rendben, akkor mehetek.
Kérdezte, van-e még kérdésem. Mondtam van: mikortól szabad megint szerelmeskednem?
Olyan zavarba jött, hogy a mellette álló doktornö hangosan elröhögte magát. Mondjuk ezt soha nem értettem, ha egy orvos a szextémánál zavarba jön, ráadásul csak egy egyszerü kérdést tettem fel, nem? :D
Azt mondja hosszas torokköszörülés után: 3 hét. Ijedve kérdeztem: még 3 héééét?!
Nem, a mütéttöl számítva. Akkor jó, mondtam megkönnyebbülve.
Volt még egy jó sztori: péntek délben megint gyalogoltam, mikor jó messziröl egy fiatal szimpatikus orvos kiabál: halló herr Langer.
Halló herr doktor – válaszoltam. Közelebb érünk egymáshoz, de nem tünt ismerösnek. Kérdezem: ismerjük egymást?
Maga engem nem, de én magát igen. Maga itt egy élö legenda, aki 61 évesen másfél nap után elhagyta az intenzív osztályt és a mondása: hogy makkegészséges vagyok, csak van egy kis rákom, szállóigévé vált.
Gondoltam: erröl a legendáról szívesen lemondanék, a kurva életbe...., de az élet nem kívánságmüsor, nem igaz? :D
Eddig 12 kilót fogytam. Most tényleg úgy nézek ki, mint 70 éves öregember, aki életében egy napot nem sportolt. Az 59-60 centis combom 50 centi, a 40 centis vádlim 31 centi, a 39-es karom 32 centi és a mellizmom helyén valami hájpacsni lóg :D
A Polar órámat három lyukkal beljebb tettem, de még így is lötyög a csuklómon.
Különösebben nem érdekelne, ha meglenne a fele vagy az 1/3 gyomrom, de ezzel az 5 centis gyomorral nem fogok tudni soha normálisan étkezni, anélkül meg nem fogok tudni rendesen izmot felépíteni.
Attól viszont félek, hogy többet nem lesz ironman, de majd indulok az öreg, lassú agarak futóversenyén :D
Vasárnap voltam 11 napos, ha az új életemet veszem alapul, ezért elmentem - na nem futni, csak egy picit gyalogolni :) 4 km, 9:50-es tempóban. Hát voltam már gyorsabb is... :)
Amíg elmentem gyalogolni, Erika sütött nekem egy kis piskótát 5 tojásból. Régebben 10 tojásból ettem meg esténként az ágyban olvasás közben. Most ezt az 5 tojásost, 3 napig fogom csócsálni. Azt hiszem, annyit fogok spórolni a kaján, hogy még mészáros lörincnél is gazdagabb leszek :D
Viszont a gyaloglással jól kiszúrtam magammal. Annyira begyulladt valamelyik ideg a bal oldalamon, hogy a hálószobából a nappaliba az 5 métert 3 perc alatt teszem meg mankóval. Mankó nélkül nem is tudnék járni, max. négykézláb, mert nem tudom terhelni a bal lábamat.
Erika most ment intézni a mentöt + a tolókocsit, mert holnap csak be kéne mennem a kórházba kivetetni a maradék kapcsokat: ma 9-kor volt idöpontom.
Azt hiszem, gyógyulásom után majd jól pofán vágom magam, mert megint nagy barom voltam, de vasárnap annyira jól éreztem magam, de úgy látszik, nem csak a látszat, az érzések is csalnak :D
Sokan mondták, hogy a gyomor a mütét után tágulni fog, de mennyit tud tágulni egy 5 cm-es? Ha megduplázza magát, akkor is csak 10 centi lesz. Azért mindent el fogok követni, hogy jövöre meglegyen a 13. célba érésem. Söt, két év múlva szeretnék egy duplát is csinálni: álmodik a nyomor... :D
https://flow.polar.com/training/analysis/3207471979 gyaloglás
https://flow.polar.com/training/analysis/3166795189 Marsa Alam
