erikanyu Creative Commons License 2019.02.12 0 0 8139

Sziasztok! Megjöttem a hétvégi kiruccanásunkról. Mivel nem sikerült Olaszországot megcsalni Athénnal, betegség miatt, így erre az útra nagyon készültem. Az idő isteni volt. Pénteken verőfényes napsütésben érkeztünk Treviso repterére. A ryanair jól jött, a táskánkat sem vették el. Pénteken elfoglaltuk a szállásunkat, ami pár lépésre volt a Szent Márk tértől. Tavaly tavasszal is itt szálltunk meg, jó volt, nem változtattam. Most igen apró szobát kaptunk, de az esti alvásra éppen tökéletes volt. Szállás elfoglalása után nyakunkba vettük a várost. Erre a délutánra csak a Frarit terveztem, az még nyitva lesz. Bár már zárás előtt voltak, azért bemehettünk, és elég is volt a negyed óra a nézelődésre. Frari után sétálás csak úgy hídról-hídra, majd éhesek lettünk, akkor irány a Dal Moro. Finom friss tésztát kaptunk. Még egy kis rácsodálkozás az esti fényekre, séta a parton, és irány a szállás. Reggel időben keltünk, a finom reggeli után irány a Scuola San Rocco. Kicsit korábban értünk oda nyitás előtt, ezért még kószálunk az utcákban. Tömeg még nincs, de később lett. A templom minden képét tüzetesen megnézzük, használva a tükröket is. férjem a fafaragások tetszenek most is a legjobban, én a képekben mélyülök el. jólesik a nyugalom, míg meg nem érkezik az első nagy japán turista csapat. Akkor inkább már kimegyünk. Megnézem a kicsi San Roccot is, a sok sok Tintoretto képpel. Tervünk következő pontja a kivilágított Szent Márk Bazilika. Szép kényelmes sétával oda is érünk. Hátizsák leadva, bár sok nincs. Nézzük a részleteket, keresünk új apróságokat. mindig találni. A fizetős részekre nem megyünk, az nyáron megvolt a gyerkőccel. Miután megtelünk a látvánnyal elindulunk ebédelni, újra a Moro felé vesszük az utunkat. Ebéd után Zannipolo. Amíg én a templomot járom férjem felfedezi a kórház kertjeit, és megtalálja nekem a mosdót amit itt írtatok. A kórház kertje tele van macsekokkal, valamint megnézek egy  aranyos kis kertet szökőkúttal teknősökkel. Férjem kérésére, akkor jöhet a nagy vaporettózás a 4.2 járattal. Tavaly ez nagyon tetszett neki, akkor véletlenül szálltunk fel rá, most direktben. Természetesen még érkezéskor megvettük a kétnapos vaporetto bérletet, úgyhogy hajózás ezerrel. Egy kis pihenőre felmegyünk a szobába, jól esik az ejtőzés. Egy óra múlva már újra úton vagyunk irány a Gesu. Leírásom alapján este hatig van nyitva, de sajnos ötkor bezárt. No semmi gond. Mára egy beülős vacsit terveztünk. Megtaláljuk a Rialto közelében lévő éttermet, ahol tavasszal ettünk finom pizzát. Bevacsizunk jó kis házi bor társaságában. Még kevesen vannak, szinte több a pincér mint a vendég, de sorban szállingóznak ők is, gondolom még korán van. Vacsi után felfrissülve akkor még egy nagy séta legyen. Felmegyünk vaporettóval a busz végállomásig, és onnan séta visszafelé. Utolsó napra már csak a San Maggiori maradt. Vaporettóval megyünk a szigetre. Sajnos kicsit elszámoltam magam az anyagiakkal, és a vaporetto bérletet nem kártyával vettem első nap, ezért a készpénzünk elfogyott, kártyával meg nem fizethetünk, úgyhogy kimarad a torony. Nem kesergünk, mert úgyis borús az idő nem is láttunk volna sokat. Ezért inkább téblábolunk kicsit tovább a templomban. Van mit nézni bőven. A 2 vaporettoval indulunk vissza a busz végállomásra. Kicsit aggódunk enm arra megy a vaporetto mint gondoltam, a külső részeken keresztül közelítjük meg  a célállomást. De jó mert erre még nem jártunk, csinálom a jó kis képeket. Aztán végre kirajzolódik a buszvégállomás is, jó helyen vagyunk. Jó volt ez a kis kiruccanás, nem terveztem túl magam, pont elég volt. Velence kedves volt hozzánk hisz ragyogó napsütéses időt kaptunk. A gumicsizma a hátizsákban maradt.