Kiss Judit Ágnes

indián

Ne kérdezd, hová, az út vezet.
Vakondtúráshoz, hogy nehéz fejed
ráhajtva hallgasd, miként nő a fű,
s bábból a lepkék hogy bújnak elő.

Ne kérdezd, hová, az út vezet.
Talán egy hangyabolyhoz, hogy kezed
csuklóig fúrd bele, és hagyd, hogy fájjon,
hogy érezhesd: még itt vagy a világon.

Ne kérdezd, hová, az út vezet.
Vad erdőbe, hogy végre elfeledd,
honnan jöttél. A fákban nincs harag,
csak válaszolj, ha megszólítanak.

Ne kérdezd, hová, az út vezet.
Mély barlangba, mert ott rejtik neved.
S ha álmaidban egyszer megkapod,
ne szólj, ringasd, mint méh a magzatot.