Nem kedvencem annyira szigorúan a mondás eredetének kutatása, de ezt találtam:

 

az idézetnek valószínűleg német eredete lehet, és a második világháború alatti számháborúkra vezethető vissza. Joseph Goebbels propagandaminiszter ugyanis akkoriban többször utasította a német lapokat,

hogy az angol sajtót és Churchillt állítsák be hazugnak, amiért hamis számokat közölnek a német bombázásokról. A lapok pedig meg is tették, rendszeresen számakrobatának nevezve a brit miniszterelnököt.

Ugyanígy Churchill sem hitt a német propaganda számainak, tehát a bizalom a másik oldalról sem volt meg.

E két egymásnak ellentmondó tényt – Werner Barke írása szerint – egyetlen idézetbe összefűzni, és Churchill szájába adni már csak egy lépés.

Mivel azonban annak sincs nyoma, hol bukkant fel először az ominózus idézet német nyelvterületen, így ezt a náci eredetet ugyanúgy nem lehet bizonyítani, mint azt, hogy valóban Churchill mondta.

 

Hová jutnánk a minősítésekkel, ha a Matolcsy- féle (2010)  5-6 %-os GDP növekedési prognózist komolyan vettük volna...

 

De folyamatosan küzdök azért, hogy minél több összeegyeztethető, konzekvens adattal lehessen alátámasztani a valós viszonyokat.

 

Aztán jött az osztályfőnök (vagy a csősz), és egy odavetett félmondattal közölte:"vannak más szempontok is..."