ehmianév Creative Commons License 2019.02.05 0 0 95157

Szilágyi Domokos: Megvert az Isten

(Kézirattöredék)

 

Megvert az Isten
élettel. 
Meg a szerelem: 
élnem kell. 
Meg a halál is: 
félnem kell. 
Megvert az Isten 
élettel.

 

Meg a poézis 
vallással. 
Meg a muzsika 
hallással. 
Meg az éj éber 
alvással. 
Meg a szerelem 
egymással. 
 

 

Fekszem, virrasztok 
megverten. 
Balekség díját 
megnyertem. 
Ostobaságét, 
én, marha. 
Lettem ilyen kész- 
akarva. 
 

 

Lettem, hát lettem, 
nyöghetem. 
Nincs piros ászom, 
tök hetem, 
tüdőm akár ki- 
köphetem – 
lettem és tettem – 
nyöghetem. 
 

 

Lettem, hogy legyek 
végtére 
ország-világnak 
cégére; 
ki tudja, ilyen 
cég ér-e 
bármit is – járjunk 
végére. 
 

 

Föld alatt dől el, 
nem másutt, 
föld felett, füstben – 
nincs már út, 
akadjon az, ki 
megértse, 
ne vélje, hogy csak 
azért se. 
 

 

Függök a légben, 
és a föld közt – 
választhaték vón jobb 
időközt? 
Mindegy. Hisz nem én 
választék. 
Legfönnebb, hogy nincs 
választék 
 

 

hajamban – ez is 
valami. 
Ki tud mindent meg- 
vallani? 
Ki tud mindent meg- 
hallani? 
Vagyok. És ez is 
valami.