"A besenyők a Don középső szakaszán meglepetésszerûen keltek át, és - mint Konstantín császár írja - a magyarok határőreit elûzték. A határvédő népelemek, bizonyára kabar nemzetségek, egy népvándorlást feltartóztatni képtelenek voltak. Siker reményében csak az egész magyar haderő vehette volna fel a harcot a kisebb számú besenyők ellen, de csak akkor, ha készen várta volna az ellenfelet a Don átkelőinél. A magyar haderő távollétében ellenállásra gondolni nem lehetett, csak menekülésre, ami a határőrök riasztása után idejében kezdetét vehette."

Egy foteltörténész,fotel elmélete.  Nyilván a magyaroknak csak kis hatótávolságú lovaik voltak,többen lettek volna mint a besenyők,ha éppen a hadsereg otthon tartózkodott volna. De így is csak akkor lett volna némi esély a győzelemre,ha a Don átkelőinél várakoznak,bizonyára. Mivel a besenyők a Donon túl már eszméletlen sebességre kapcsoltak volna. Teljesen váratlanul rátámadnak a magyar családokra, a határőrséget szétzilálják,kardélre hányják,de azok így is éppen időben értesítették a  a többséget,azoknak meg mit ad isten volt elég idejük kereket oldani,lábon hajtott jószágokkal,családokkal.  Az überokos történész emeli a tétet,mivel azt állítja,hogy a besenyők állataikat elveszették,tehát létkérdés lehetett számokra az értékes állatállomány megszerzése a magyaroktól. Tehát nem fogják a gulyákat szem elől téveszteni,hanem mindent elkövetnek,hogy megszerezzék az állatokat. Íróasztal mellett minden lehetséges.