Lutra Creative Commons License 2019.02.03 0 0 95156

Raffai Sarolta

Valamikor, valamikor

Alig hiszem, hogy emlékeznél:
a kert, a rét rideg —halott.
Más hajnalba fordul az éjjel,
nem úgy, mint régen forgatott.

A permet összegyűjthetetlen,
a harmat páraként csapong,
búnak barázda —rengetegbe:
s én látásuk se vállalom.

Az időzített szerkezetben
csörömpölés robban naponta,
minden nyüszítő hajnalon.

Mosolygásod fel nem piroslik:
magáért rebben, mint a szégyen.
Hogy ujjak érintették egymást
valamikor, valamikor —
én sem emlékszem.