Közben tegnap írtam egy újabb bejegyzést a lengyel huszárszárnyakról.

http://szablyavivas.blogspot.com/2019/02/husaria.html

Teljes az egyetértés.
Majd alaposabban el kell olvasni a múzeumi cikkét (Museum Wojska Polskiego).

A lengyel cikk képei (Witold Głębowicz):
http://www.muzeumwp.pl/dictionary/skrzydla-husarskie,282,maly.jpg

Úgy néz ki, hogy ez a későbbi klasszikus változat (hátvértre szerelhető szárny). Nem tudom, te hogy látod, de nekem úgy tűnik, hogy a páncélos lovas előbb szépen felült a lóra, utána pedig beilleszették a zsanér alsó, páncélra szerelt részeibe a szárnyat, végül lazán rögzítették a bőrszíjjal (pl. rátekeréssel a legalsó csuklópántnál). Elképzelhető, lovaglás közben a szárnyak függőlegesen el tudtak a fordulni valamennyire.

http://www.muzeumwp.pl/dictionary/skrzydla-husarskie,283,maly.jpg

A Stockholmi tekercs (1605) egy részlete (pontosabban másolat).

A nyerges rögzítésnél a szárnyak nem érnek magasabbra, mint a huszár feje.

"Tezę takš potwierdza siedemnastowieczna ikonografia ukazujšca husarzy z niskimi czarnymi skrzydłami umieszczonymi na tylnym łęku siodła. Skrzydła te sš niskie, nie wychodzšce ponad głowę husarza, na dodatek pióra sš w nich bardzo rzadko powtykane, tak, że nie tworzš jednej
płaszczyzny. Taki sposób mocowania skrzydeł znajduje także potwierdzenie w Ÿródłach pisanych z poczštku XVII w. W 1608 roku dla Tomasza Zamoyskiego wykonano dwa siodła husarskie po 4 złp 20 gr, do których mocowano skrzydła."

1608-ban egy lengyel vizéz számára két huszárnyerget készítettek 4,2 zlotyért, a nyergekhez szárnyakat is rögzítettek.

Kimondottan izgalmas volt ez a kutakodás!