Pontosan. Mi mindig sokat, és mélyeket tudtunk beszélgetni a feleségemmel. Mármint az adott életszakaszunkhoz, érettségünkhöz képest mélyen. A baj ott volt, hogy több dolgot is eltemettünk magunkban, és a saját gondolataink közül is megpróbáltuk kiirtani őket. Volt, amit látszólag sikerült is, de a tudat alatt ott munkálkodott. És ami nincs kimondva, az titok. A titkos problémát pedig az ember hajlamos sokkal nagyobbnak látni, ami extra félelmetes. És ezek a félelmek szépen lassan ki tudják kezdeni az ént és a kapcsolatot is.

Na, ez sokkal jobb, mióta saját magunkkal is őszintébbek vagyunk, és ezt elmondjuk egymásnak is. Ahol pedig sértődés lenne (mert van ilyen téma rengeteg), ott inkább visszakérdezünk, és több körben tisztázzuk pontosan, hogy mit is értünk alatta, és hogyan lehet mindkettőnk igényeit úgy kielégíteni, hogy közben ne sérüljön a másik. Igaz, hogy így sokkal több idő megbeszélni mindent, de kisebb az esélye, hogy valami rosszul süljön el.