Lutra Creative Commons License 2019.01.31 0 0 95150

Raffai Sarolta

Ég, föld között

De ostobán lebegtem én is
ég, föld között, ketrecbe zártan.

Kis embervakarcsok. Kis álmok.
Kis vonzások, kis taszítások —
a kultúrpolgár lencsébe nézett,
gépe szüntelen kattogott.

Hamis hangok az ámulatban,
a kötelezőnek ítéltben,
mert nem lehet hasztalan mégsem
hallhatóan ha meghatódol...

De tőlem ki várhatja el,
hogy zergenyomra lessek bárhol!
Hogy megrettenjek, kapaszkodjam
illendően kibámészkodva
a lassan sikló kalodából?

Hogy csúcsot másszak lelkesedve,
belé reszkessek: ez a látvány!
S hogy lélegzetem visszafogjam,
csak itt? Csak ezért? Ennyiért?

Szívek mély szakadékai,
s óriásivá nőtt hitek
nagy percei ha megtalálnak;
lábam elé kushadnak némán,
egymásért nyílnak a szemek.

Ég-föld között másképp lebegni
csak látványosság. Semmi több.
És embertelenül rideg.