bajkálifóka Creative Commons License 2019.01.31 0 0 4688

Turbuly Lilla

(1965.február 24)

 

Arról, ami elmúlik

 

Ketten sétálnak el az utcán 
kart karba öltve, az étterem előtt, 
egyikük a régi kabátban, 
a másikét nem láttam azelőtt. 

Innen pont a zebrára látni, 
elég nagy a déli forgatag, 
megállnak ők is a zöldre várva, 
minden csupa szétrohadt hó, sós latyak. 

Vízcsepp szalad a karcos üvegen, 
mint pulóveren az elrontott szemek, 
mégis, ha tehetném se bontanám 
vissza elfuserált kötésemet. 

Talán mert rászitált két év hava 
kioltva szánalmat és haragot? 
Nem másoltam át a címeket, és 
karácsonyra sem küldünk lapot.


Hogy a Berggasse tizenkilencben 
mit mondana erről a tudomány? 
Olyan jól alszom mostanában - 
ami talány volt, maradjon talány. 

Közben azért enni kéne, a két 
idegent úgyis elnyelte egy sarok. 
Idegent mondtam?...No jól van, 
legalább ez egy kicsit még sajog.