Kétszer is feltehetem a kérdéseket magamnak, először amikor azt gondolom, hogy a körülményeim és a sikereim járnak nekem

Másodszor pedig, amikor már elfogadlak, de megállok a külsőségeknél

Az elsőből a gondolataid tudnak kizökkenteni, és a másodikból a gondolataid tudnak kizökkenteni

Az elsőben nem történik velem semmi, hiszen nem vagyok ott, ahol történhet velem valami, igazából mindegy a sorsom

A másodikban, ha nem történik velem semmi, akkor ítéletet tartasz felettem, az ébredésemért

Az elsőben a hosszú utat választottam magamnak, és a másodikban ugyanúgy

Ugyan nem emlékszem, mert kárommá válna az emlékezés, de a felvállalásomban járom a föld útjait

Így, hogy azzal érveljek, hogy nem kértem, csak kaptam, az nem igaz

Az elsőben is és a másodikban is, ha a felemelem a gondolataidat, akkor találok, akkor megkínálsz a rövid, és eredményes úttal

Az első lemondásom az elsőben is könnyen lehet, s a másodikban is könnyen tehetem

Hogy nem azokkal a kérdésekkel foglalkozok, amik kedvesek nekem a földben, hanem azokkal, amik az égbe emelnek engem

Lemondva az önös gondolataimról

Azt nem gondolhatom, hogy a föld gondolataiban tudom az ég tetteit

És legyek biztos abban, hogy az ég gondolataiban megváltoznak a tetteim

Hiszen a tetteim tükrök, a gondolataim tükrei

Ha azzal érvelek, hogy jó vagyok, ami az első reagálásom, hogy le ne mondjak véletlenül is a gondolataimról, azok hiábavalóságok, nincs azokban semmi, illetve a megtévesztésem van magamtól magamnak

Ha így próbálok érvelni, észre sem veszem rettenetes tetteimet

Ha pedig lemondok arról, hogy a magam tükre legyek, és elfogadom, hogy Te tartsd a tükröt elém

Lehetek bármilyen mélyen, és bármilyen sötétben, világosságom lesz, mert nem én fogom meghatározni magamat, hanem a Világosság világossága