Aurel Rau

Közel az ötvenhez

Csak bolyongj áprilisban és májusban a mezőn,
te állhatatos testvére az alma-, a cseresznye- és a szilvavirágnak,
szundíts el horgod mellett a hőségben a gátnál.
Mindennek megvan az értelme a születések dialektikájában.

Hadd tegyen túl rajtad minden és mindenki a kuporgatásban.
Kövér fűzfavesszőből köss nyakkendőt magadnak
s dúdolj együtt a nyírfákkal és az ezüstös jegenyenyárral.
Meglátod, milyen könnyen megfér az élet a halállal.
 
Denevérektől, gyíkoktól, harmat érintésétől ne borzongj.
Közel az ötvenhez kicsit még bolond is lehetsz.
Jól jegyezd meg: el ne szalaszd az áprilist meg a májust.
A lovak sörénylobogtatása a jel, hogy nem hibáztál.

Jutalomképpen az est útjelzői — a lebegő gólyák,
a gém nélküli kutak, a magányos tornyok és a
szerelmesek eligazítanak.
bárki bármit is mondjon, te csak menj, ne törődj az áldozattal.

_{/Lászlóffy Csaba ford./}