Gutai Magda

Délutáni versek

                  I.

Ritka madár a fekete sirály.
A hó is hull. A hó elolvad.
Sajog a kulcs. A kényszerképzetek.
A söprögetők meg a halottak.

Így van ez a söprögetőkkel. —
Nézd, a holnapi lomb is
hull már.
Kérem, közeledj. Kötelez a tél.
Közelibb az arcod minden halottnál.

                  II.

Maradni kéne. El kéne menni.
Tele van a világ
integetőkkel.

Van, aki sír, van, aki
elmosolyodik,
s évszakok
kezdődnek el az érkezőkkel.

Leginkább egy piros
függöny mögött állnék;
nézném a kezed remegését.
— Mind nehezebben
lélegzenek
a kertben a rózsák. —
Kellek neked még?