Én történelem és művészettörténet mániás vagyok.  Nekem ismerni kell a háttér információkat is. Nem csak azt akarom tudni, hogy mit látok és a milyen, hanem azt is, hogy miért olyan. Nem könnyű elfogadnom, hogy másnak esetleg erre nincs szüksége.

Tényleg van, akinek nem kell ennyi. Fogd vissza magad.

Nem kell semmit sem mesélni, ők is tudnak olvasni, ott az útikönyv, ott a net.

OFF

Külső körülmények. Abszolút kezdő idegenvezető voltam, amikor a szüleim Sopronban voltak  szakszervezeti üdülőben ( igen, ilyen öreg vagyok) és lementem hozzájuk néhány napra. November legeleje volt. Az üdülő szervezett egy kirándulást Pozsonyba. Aznap szakadt a hó, fújt a jeges szél. A soproni idvez jött otthonról, irhabunda, csizma, usánka, vastag kesztyű. Az utasok pedig az őszi szerelésben, átmeneti kabát, félcipő, vékony sál. Hiszen csak ez volt nálunk az üdülőben. Pozsonyba megérkezve felmentünk a hősi emlékműhöz és az idegenvezető elkezdte elmagyarázni a magyar honfoglalást. Nekem az Árpád ház az első számú mániám, de ott és akkor visítani tudtam volna. Amikor beértünk a városba és indult a séta az összes magyar vonatkozású emlékhely megtekintésére, akkor mi megszöktünk. Bementünk egy  jó étterembe és végigettük a menüt. Azóta tudom, hogy ha a vendégnek melege van, ha fázik, ha éhes, ha szomjas, ha fáj a lába, vagy ha pisilnie kell, akkor nincs az a legesleggyönyörűbb műemlék/ panoráma/akármi, ami érdekelné.