Tudod, egy jó fizikumú vagy jó mozgású emberből, ügyes csapatjátékosból, dobóból stb. nem csak egy kétes hírnévvel élő sztársportoló lehet! Hanem pl. egy ügyes mesterember, aki képes megjavítani nem csak a lakásban a dolgokat. Pl. egy munkahelyen azonnal átlátja, hogy a napok óta vacakoló világítási rendszernek annyi a baja, hogy valaki bedugott egy gyufaszálat egy villanykapcsolóba. Vagy a gyárban kitalál egy olyan változtatást az anyagtovábbító gépen, ami még a tervezőmérnöknek se jutott eszébe.

Már rég baj van, ha valaki azt hiszi, hogy az intellektus vagy az ügyesség egymás fölött-alatt lévő dolgok. Ezek a viták régiek, és szereti mindenki a maga területét a másik fölé helyezni. És akkor még nem is beszéltünk azokról, akik segítő foglalkozást űznek, mindenféle társadalmi megbecsülés nélkül! Kölcseynél én továbbra is azt látom, persze csak az életrajza alapján, hogy inkább lenézte a labdázó pajtásait. Nem tudta megbecsülni az ügyességüket, azért nem vegyült közéjük. Talán ezért lett az élete olyan szerencsétlen, magányos. Na most, helyes-e egy ilyen elkeseredett ember sirámaiból himnuszt csinálni ...?