Stetka Éva

Talán a hajnalt...

Világoskék árnyak alól
Néznek reád az arcok.
Neve nincs egynek sem, de túlról
Valami nóta harsog.

Valami nóta, mely velük
Egybeköti a lelked.
Csönd ... s kinn az ablak alól
Pacsirta énekelget.

Ó, emberek, szíveteket
Nem járja át az ének?
Tavasz fakad, s a lomb alól
Virágos sejtés ébred.

Hol voltam eddig, merre járt
Szívem a pusztaságon?
S hol voltál te szétszaggatott,
Elrongyolt ifjúságom?

Mint a szelek a hó alól
Kibuknak a remények.
Valami nóta, nóta szól,
Élsz-e még, s én is élek?

Világoskék árnyak alól
Fordul felém az arcod.
Széttöri burkát a világ,
S kék pille szárnya csattog.

Cserepes szárnyak hamvai
Hullnak a homlokodra.
Hol jártál lélek hajdan
Magadból így kicsukva?

Szemléld magad, az éj közel,
A sejtelem maradt csak
Neked, ki a homályban élsz,
S kitárva minden ablak .. .

Lenn és fönn is, kívül, belül
Álmaid köteléből
Kihullt egy szem s lazán dereng
A széttört köd az éjből.

Laza fények, fehér ködök,
Hajdani zokogások ...
Virágzanak a kaktuszok
S a mandragóra ágak.

Ibolyaszín vizek, fehér
Hajók a messziségben ...
Dalolj madár, dalolj, dalolj,
Dobogj szív úgy, mint régen.

Omoljon le a szürkeség,
Az élet szürke árnya.
Húzódjék hozzád közelébb
Az évek sokasága,

Hegedűk hangja, kék vonók,
S gyöngyöző zongorákon
Vonuljon át, röpüljön át
Egyetlen ifjúságom.

Tiéd voltam, s te az enyém,
Mit adhat mást az élet?
Fehér madár, kék vőlegény
S hajók a messziségben ...

Az idők széthullt tengelyét
Formálja át az álom.
Indulsz felém, jövök feléd
Boldogságom, halálom.

A világ burkát önmagunkra
Olyan hiába zárjuk.
Add a kezed! Semmi se halt meg
Talán a hajnalt várjuk .. .