"Azaz a "személyi autoritás" mellett (alatt) létezett "nemzeti" (etnikai) identitás is."

Belemagyarázás.

A nép/nemzet a XIX. századi nacionalizmus terméke, s főleg nyelvi alapon determinált csoportokat  különböztet meg. A steppén a vérségi leszármazás volt az elsődleges önmeghatározás alapja. A hetedíziglen számon tartott családfa, a vezérek esetén még tovább. A bizánciak nem a nép egyszerű gyermekével tárgyaltak, hanem a vezérekkel, akik számon tartották a rokonságot. Ebből etnikai azonosságtudatot varázsolni bölcsészmisztika. Az egyszerű emberek számon tartották az ősöket, s a dicső múlt emlékeként akár etnikai nevet is megőriztek, de ettől a besenyők éppúgy harcoltak bizánci zászló alatt, mint az oguzok mellett, ahogy hajdan a görögök is ott voltak Nagy Sándor mellett, de a perzsa oldalon is. Buda védelmében legalább annyi magyar vett részt, mint az ostromában. Mai értelemben vett nemzeti/etnikai identitás nem volt. A hatalmat gyakorló személy iránti hűség volt az elsődleges, meghatározó, az ethnosz az csak egy plecsni volt, amivel megkülönböztették magukat a másiktól, de az identitásban nem játszott szerepet. Így simán elváltak egymástól, ha a vezérek úgy döntöttek, harcoltak egymás ellen, ha a vezérek úgy döntöttek. Mihai Viteazul seregében éppúgy harcoltak székelyek, mint a másik oldalon... Lehet sorolni a példákat. A személyi hatalom jobban meghatározta az identitást, mint az etnikai tudat. A Szent Korona alattvalói hungarusok voltak, noha ilyen etnikum nem is létezett... Ma is tömegesen jönnek "afgánok", noha ilyen etnikum nem létezik. Az etnikai meghatározottság a romantika terméke, a nacionalizmus emelte piedesztálra, s most épp újra a földbe próbálják döngölni.