Simai Mihály

Éjszaka

Ne mondd csak ne mondd
mit ígértem
ez az éden nem az az éden

rőt egek szénné komorodnak
sötét szemedben korom-odvak

lobbantunk hajnal pirosában
virrasztunk egymás parazsában
hamuhodunk sors pörösében

ne mondd csak ne mondd
mit ígértem

hiteink immár korom-odvak
szemeink szénné szomorodnak
alapot ásunk a romoknak

valahová a valahogynak