Buda Ferenc
 
Hó és csönd

         ítélete alatt
leragadtak a tanyák. Füstölnek, élnek.
Mind rokon — rokonok rokontalan.
Szárkúpok, szikár akác-sorok között
keréknyom, keskeny csapás vezet.
Hám reccsen, szántalp törik, fölér
 a hó a ló hasáig, térdig,
hasig, szívig fölér. Nem szól a
csengő — nincs, harang se szól; fekszik
a torony a ködben hanyatt. Mész
omlik, vertfal reped, a jégcsap-
szakállas nádtető homlokig
ereszkedik. Emberek, vénemberek
élnek füstölnek, lélegzenek,
megetetik kisjézus barmait,
bort isznak, befűtenek, egymást
ölik. Keresztek öreg vállakon,
falakon, bekormolt szűzmáriák.
Mind rokon. Hó és csönd ítélete
alatt leragadt tanyák.