Létay Lajos

Ifjúság

Szájon csókolta, nem bírta tovább,
nem bírta már, míg kapualjba érnek,
míg felpattintják végre a szobát —
a haza-út ma csillagmesszeség lett.

A távolba néztem el hirtelen,
megértően. Hallgatva, miként kattan
rozsdállva már egy zár a szívemen.
Egy régi zár — maholnap nyithatatlan.