" A különböző értelmezések a besenyő-magyar konfliktust veszik górcső alá, s legfeljebb elírásnak veszik az 50-55 évet. Véleményem szerint is elírás, de nem úgy. Inkább automatizmus, amely önkéntelenül mozgatja az ember, a másoló kezét. Azaz az eredeti szöveg lenne egy 958-ban íródott, amit ismer a másoló, aki 963-ban másol. A szöveg kezdetén szereplő "ötven évvel ezelőtt" kifejezésből automatikusan kiszámolja az időpontot: 958-50 = 908. majd a szakasz végén a "mind a mai napig", azaz 963-ig, vagyis 963-908 = 55 év születik."

 

Ettől tartottam. Az irány nem megfelelő. Ugyanis olyan nagy ívű összecsapás a besenyők és a magyarok közt 908-ban biztosan nem volt, mint pl. 895-ben, vagy 840-ben (és 860-ban). 

Úgy látom, nem lehet eleget beszélni a besenyő-magyar konfliktusokról. 

 

A DAI a 37 §-ben az úzok által a besenyőkre mért vereségről beszél, mintha annak a következménye lett volna a honfoglalás. 

 

"Tudnivaló, hogy a besenyők szállása eredetileg az Etil folyónál, valamint a Jejik folyónál volt, határosak voltak a kazárokkal és az úgynevezett úzokkal." 

 

Eddig tiszta sor. A besenyők a Volga bal partján éltek (a Kazár Birodalom tehát nem terjedt túl a Volgán!!!!), az Ural folyótól keletre meg az úzok éltek.

 

"De ötven évvel ezelőtt az említett úzok a kazárokkal összefogván és hadat indítván a besenyők ellen, felülkerekedtek, és kiűzték őket tulajdon földjükről, és azt mind a mai napig az említett úzok foglalják el." 

 

Én ezen annyit finomítanék, hogy nem volt úz-kazár szövetség. Az úzok nekimentek a tőlük nyugatra élő besenyőknek, akik nekimentek a tőlük nyugatra élő kazároknak. És miután a kazárktól vereséget szenvedtek, az úzoknak már képtelenek voltak ellenállni, így ki kellett térniük népükkel együtt az úzok elől, de nyugatra a kazárok miatt nem mehettek. Marad az déli és az északi irány a besenyők számára. Délen a Kaspi-tenger, így irány észak. 

Csakhogy Türk Attila szerint Levédia nincs, szubbotca viszont van. Nem volt tehát árnyargalás, meg kellett állni az Uraltól kimozduló "magyaroknak" egy ideig szubbotcán (kb. Etelközben). Ez viszont a kazároktól nyugatra esik, tehát ide a besenyők már nem követhették (üldözhették) a "magyarokat". Ugyanis:

 

"A besenyők pedig elmenekülvén szerte jártak, kutatva hely után ahol megtelepedhetnének, és eljutván a ma birtokukban levő földre és rábukkanván az ott lakó türkökre, háborúban legyőzték, kiverték és elűzték őket, s  letelepedtek azon, és urai ennek a földnek, mint mondottuk, mind a mai napig ötvenöt esztendeje."

 

Ez a támadás tehát nem is lehetett 893-ban, pláne nem 908-ban. 

Mikor lehetett? Már párszor felvetették itt a 840-es évszámot, mint az ujgurk által kiváltott nyugati nyomás hatását. Kétszer aláhúzza ennek az évszámnak a helyességét, hogy az első szubbotcai leletek legkorábban 830 táján keletkezhettek (alig 10 év eltérés). Rögzíthetjük tehát, hogy az első besenyő támadás az Ural (Bjelaja) térben érte TA "magyarjait" 840-ben, és ekkor a besenyők elhagyják a Volga-Jajk közét északi irányba, és az ott élő "magyarokat" kimozdította a helyükből részben szubbotca, részben a szélrózsa minden iránya (pl. Uelgi) felé. 

 

Van egy kis bibi ezzel az első besenyő támadással. 

Elképzelhetetlen, hogy egy nyolc törzsből álló népet tönrevernek a szomszédai, a népnek menekülni kell, és ebben az állapotban kiver a hazájából egy legalább hét törzsből álló népet. 

Ilyen nincs. 
Akkor milyen van? Olyan, hogy a megvert besenyők nem a magyar törzsszövetséget üldözte el a lakóhelyéről, hanem annak csak egy kis részét. Azaz a magyar törzsszövetség nem az Uraltól került a pontuszi pusztára, hanem jórészt már azelőtt (átnyargalás előtt) is ott élt. Csak egy kis részt voltak képesek a besenyők kimozdítani az Uraltól, ami nem több, mint egy-két törzsnyi népesség.