2§ Turkok

A DAI következetesen turkoknak (türköknek) nevezi a honfoglalókat. Elég különös, hiszen Leó, de Konstantin is közvetlen kapcsolatban állt velük, s míg például az úzokat néven nevezi, bár közvetlen kapcsolatban ekkor még nem voltak velük, a besenyőket néven nevezi, igaz velük kapcsolatba kerültek, addig például a muszlim szerzők ismerik a mai felfogás szerinti önelnevezésünket madzsgar formában. A kérdést általában elintézik azzal, hogy a turk egy toposz, amit a steppei népekre gasználnak, de ezt nem találom meggyőzőnek. Milyen másik népet meveztek turknak bizánci szerzők az eredeti türkökön és a honfoglalókon kívül? A kérdésre véleményem szerint más megoldás van. Kicsit bonyolultabb, kicsit misztikusabb, s kevésbé kényelmes, kézenfekvő. Ehhez először is azt kellene tisztázni, hogy mit jelentett a türk szó azok körében, akik használták magukra, esetleg a környező népek kiket tekintettek türköknek. Ezután felvetődhet a kérdés, hogy vajon a honfoglalók, pontosabban a hatalmi elit nevezhette-e magát türknek, s ha igen, akkor mi okból.

Az első kérdésre csak közvetett források állnak rendelkezésre, s azok sem igazán a kérdéssel foglalkoznak. Muszlim szerzők, bizánci írók szólnak türkökről, s néhány más forrás, kínaiak is. a magam részéről a kérdést a szó etimológiája felől közelíteném meg, majd a steppei szokásokra térnék át. A szó gyökerét többféleképp magyarázzák, s alapjában hotani szakának tartják, amely összecseng török szavakkal, így gyorsan elterjedt a későbbi török nyelvű népek közt. Abban általában egyetértés van, hogy kezdetben az Asina-klánra vonatkozott, erre a szaka eredetű, de heterogén összetételű csoportra, amely később eltörökösödött. Az általános vélekedéssel ellentétben, amely türknek gondol minden népet, amely e dinasztia tagjainak uralma alá került, a magam részéről egy másik elképzelést vetnék fel. amellett, hogy a külső források inkább az előzőt erősítik. A magam részéről az önelnevezés felől közelítenék, s a gyökerekre utalnék. Vagyis az Asina-klán tagjai nevezték magukat türknek, sőt göktürknek, amivel égi eredetüket kívánták hangsúlyozni, akár úgy is, hogy a török illetve szaka 'kék' jelentésű szót összekapcsolták. Vagyis a 'kék', azaz 'égi' eredet a klán tagjait illette meg, így türkké az válhatott, aki a klánhoz tartozott. Persze idővel a beházasodás illetve születés révén szépen gyarapodott a kör, de türknek lenni mindvégig kiváltságos dolog maradt, mert ez egyfajta elitséget, égi eredetet hordozott. Ami hozzájárult egyfajta kollektív öntudat kialakulásához is. Mivel története során a türkök birodalma igen nagy területre terjedt ki, a különböző népek integrálása, pontosabban a vezető rétegének integrálása során felhasználhatták ezt is, vagyis azáltal, hogy kapcsolatba kerültek az Asinákkal, maguk is türkké váltak, így részesei lettek az égi eredetnek. Legalábbis az elit. A különböző források általában az elit alapján ítélték meg a népeket, s ritkán foglalkoztak azzal, hogy az egyszerű nép mennyire azonosul a vezetőivel, vagy modern szóval, identitása tükrözi-e a vezetőiét. Ezáltal vált lehetővé az, hogy egy egyébként összetartozó csoportnak a steppén többes identitása legyen. Volt egy saját identitása, amely a kapocs volt a tagok közt (pl. mindenki besenyő volt), míg a vezetőknek volt egy másik identitása is emellett, hogy ők türkök is voltak, azaz valamilyen módon kapcsolódtak az Asinákhoz. Maga a folyamat A Türk Birodalmak fennállása idején zajlódott, de elég sokáig tartott ahhoz, hogy a tényleges türkök eltűnése után kissé átalakulva, a türk szó eredeti jelentésének megfelelően már inkább az égi eredetet szimbolizálta, mint konkrétan az Asinákhoz való tartozást, bár a vérmesebbek még ezt is számon tarthatták.

Ezek után rátérve a második kérdésre, hogy nevezhették-e magukat bármilyen értelemben türknek a honfoglaló elit csúcsán állók, véleményem szerint igen. Azaz "égi eredetű" dinasztia lehetett Almucs dinasztiája. Ebbe az elképzelésbe belefér a turul-monda, hiszen a turul az eget is szimbolizálhatja. Felvetődhet a kérdés, hogy esetleg az Asinákhoz lehetett-e közük, hiszen ha már vizsgálódunk, akkor tegyük azt alaposan. Erre a kérdésre nem lehet kielégítő választ találni. Nem ismerjük eléggé az Asinák családfáját ahhoz, hogy kibogozhassuk a szálakat. Azt tudjuk, hogy a Második Türk Kaganátust megdöntő szövetség tagjai közt kirobbanó háborút végül az ujgurok nyerték meg, s alapítottak birodalmat a türkök helyén. A főnökük 727-től vezette az ujgurokat, tehát még a türkök idején vált vezérré, így a fentebbi gondolat alapján maga is valamilyen formában türkké válhatott, integrálódva a türk hatalmi gépezetbe. Ezt a türk tudatot továbbadva utódainak az utolsó ujgur kagánig jutunk, akit Ögének/Ügének neveztek. Újabban felelevenített elképzelés szerint ez az Üge akár azonos is lehet a magyar krónikák Ügyekjével. A részletek mindenesetre tisztázandók, de ha a bizánciak türközése nem toposz, hanem az uralkodó család hagyományában gyökerezik, akkor az Üge/Ügyek felvetés egészen érdekes távlatokat nyit meg a honfoglalók eddig is színesnek tartott összetételének további árnyalására.