1/b§ Mikor?

E pillanatban ez a kérdés a legnehezebb. Eredeti kézirat nem maradt fenn, a legrégibb, a párizsi kézirat Ioannész Dukász cézár/társcsászár írnokának másolata a műről (vagy annak egy másolatáról). Mivel kompilációról van szó, amely különböző korokból származó, különböző eredetű, s különböző színvonalú munkák kivonatait tartalmazza, esetleges saját elképzelésekkel vegyítve, s amit a későbbi másolók nem mindig betűhíven írtak át, csak közelítő időpont adható meg, s bizonyos részek esetlegesen későbbi elképzelést is tartalmazhatnak. Moravcsikék elképzelése a 952 körüli időpontra első látásra reálisnak látszik. Rómanosz ekkor már 14 éves, tehát szellemileg is érett arra, hogy az uralkodás nehéz művészetével ismerkedjen. Moravcsikék felvetik, hogy egyes részek már korábban elkészültek, s a 952 a végleges összeszerkesztés időpontja. A magam részéről ezt még megtoldanám azzal, hogy aktuálpolitikai okokból a szerkesztés még 952-ben sem zárult le, sőt a császár halála sem zárta azt le! S ez véleményem szerint pont a minket is közelebbről érintő részekben érhető tetten. Augsburg után megváltozott a császárság magyarok iránti politikája, amely indokolttá tehetett egy ilyen módosítást a tankönyvben is. Majd a császár halála után szintén aktuálpolitikai okokból újabb módosítás történt. A későbbiekben A DAI jelentőségét veszítette, bár egy margószéli hivatkozás alapján 979-ben Moravcsikék egy másolat elkészültét tételezik fel. Tehát a jelenleg vallott 952 körüli időponthoz két újabbat fűznék hozzá. Egyrészt 958-at, másrészt 963-at. Ezeket a mű belső tudósításából, illetve a külső körülményekből, politikai eseményekből vélem levezethetőnek.

Kezdjük az elsővel, mert ez az egyszerűbb. A 37. fejezet a besenyőkről szól. Ebben szerepel : "Ötven évvel ezelőtt az említett úzok egyezséget kötöttek a kazárokkal, rátámadtak a besenyőkre, felülkerekedtek rajtuk, s elűzték őket földjeikről, ahol az említett úzok a mai napig élnek..." Ezután a besenyők kóborolnak, majd a turkok (magyarok) szállásait foglalják el, s: "... és urai annak a területnek, mint mondottuk, mind a mai napig, ötvenöt esztendeje." A különböző értelmezések a besenyő-magyar konfliktust veszik górcső alá, s legfeljebb elírásnak veszik az 50-55 évet. Véleményem szerint is elírás, de nem úgy. Inkább automatizmus, amely önkéntelenül mozgatja az ember, a másoló kezét. Azaz az eredeti szöveg lenne egy 958-ban íródott, amit ismer a másoló, aki 963-ban másol. A szöveg kezdetén szereplő "ötven évvel ezelőtt" kifejezésből automatikusan kiszámolja az időpontot: 958-50 = 908. majd a szakasz végén a "mind a mai napig", azaz 963-ig, vagyis 963-908 = 55 év születik. Tehát a másoló itt nem mechanikusan végezte dolgát, de értelmezte is, s tudat alatt automatikusan "korrigálta" is az évszámot. Így az esemény egy 908-ban zajlott besenyő-magyar konfliktusra utalna, amelyben eleink húzták a rövidebbet. Aktuálpolitikai okokból, a "ha ló nincs, szamár is jó" elvén egy politikai szempontból megfelelő eseményt helyeztek más megvilágításba, más időbe. A propaganda már csak így működik. vegyünk egy eseményt, ami számunkra megfelelő, majd helyezzük olyan kontextusba, hogy még megfelelőbb legyen. Ezzel azt akarom mondani, amit mostanában már mások is pedzegetnek. A honfoglalás és a besenyő előnyomulás "nem akkor, nem úgy, s nem az" volt, ahogy azt a regnáló felfogás elképzeli. A kettő nem függ össze, s végképp nincs ok-okozati összefüggés köztük. Ezt ideológiai megfontolások alapján fejlesztették ki, s támogatták meg különböző források megfelelő (át)értelmezésével. Ez kivezet a témánk köréből, de szükséges szólni róla, mert a regnáló honfoglalás- illetve besenyő-mitológia alapműként hivatkozik a DAI-ra. A 908-as időpontot még egy belső infóval támogatnám meg: A 40. fejezetben, a kavarok és turkok nemzetségeiről szóló részben a besenyők támadását megelőző leírásban arról szól, hogy a turkok (magyarok) Leó hívására tönkreverték Szimeon bolgár cárt, majd visszatértek országukba. "Abban az időben Lioüntika, Árpád fia volt a vezérük". A magyar-besenyő konfliktus eltérő leírásából leginkább arra következtetnek, hogy több is volt, s ezeket összemosta a szerkesztő. Szerintem viszont egy volt, csak a különböző időpontokban történt felhasználás különböző aktuálpolitikai célok miatt különböző megközelítést, eseménysort okozott. Az első szerkesztés idején Bulcsú "kedves barát", ekkor pusztán semleges megközelítésben egyszerű eseményközlés történik. Ez a 40. fejezetbeli, bolgár iniciálásra történő besenyő támadás lehetett 908 után. Erről bolgár közvetítéssel értesülhettek, így került bele Lioüntika, ami egy szlávos olvasata lenne a Jutocsa névnek. Hogy Árpádot a harmadik fia követte volna a trónon, arra csak indirekt utalást találunk szintén a DAIban, amikor Falicsot, fiát nevezi regnáló uralkodónak Bulcsú látogatása idején (feltehetően). Az a szokás, hogy a legidősebb fiúnak kell követnie az apát, nyugati hagyomány, a steppén, de a ruszoknál sem volt teljesen általános. Sőt a hazai krónikás hagyomány egyenesen a legkisebbet, Zoltát nevezi meg utódnak. A külső körülmények ecsetelése már átvezet a "miért" témakörébe, így ezt most itt lezárom.