Visszatérve a német-lengyel kirándulásunkhoz, egészen pontosan már Lengyelországba: az ország északi-északnyugati részén a szovjetek három atomfegyver tároló komplexumot építettek a 60-as évek vége felé. Mindhárom objektum rendkívül hasonló kialakítású volt, a területükön elhelyezett 2-2 bunker pedig típusterv alapján épült, gyakorlatilag az utolsó centiig egyformák voltak. Ilyen tároló Magyarországon is létesült a Tótvázsony/Nagyvázsony közeli erdőben, csakúgy, mint a Varsói Szerződés országaiban (Romániát kivéve). A lengyelországi objektumok közül kettőt szinte nyom nélkül eltüntettek a rendszerváltás utáni időszakban, leszámítva magukat a bunkereket. Igaz ezek is teljesen kifosztva, lecsupaszítva maradtak csak meg. A harmadikat viszont sikerült teljes épségében megőrizni, ez jelenleg látogatható nagyszerű múzeum. Ahogy előzetesen terveztük, mindhárom helyszínt sikerült végigjárnunk. Először a két lepusztított objektumot - pontosabban, ami megmaradt és látható még belőlük - mutatom be, majd a végül a kifogástalan állapotban levőt. Ez utóbbinál részletesebben is írok majd a bázisok történetéről, szerepéről, felépítéséről.
A három közül az első, 3003-as számú létesítmény a Wędrzyn melletti, jelenleg is aktív tüzérségi gyakorlóterektől alig pár km-re, a német határtól pedig jó 50 km-re található. Parkolóhelyünktől mintegy 10-15 perces erdei sétával jutottunk el a fotón látható nagy, betonlapokból álló térre, amely egykor fogadhatta a bázisra érkező szállító és futárhelikoptereket. Kerítésnek, kapuknak, épületeknek már nyoma sincs… Ha jól emlékszem, itt-ott egy árva kerítésoszlopot, szögesdrót darabot, és néhány futóárkot, földbe ásott fedezéket/beállót láttunk. Ennyi maradt a laktanyából…
A valaha zárt, és szigorúan őrzött technikai területre is csak a fák között futó utak emlékeztetnek. És persze a két tároló. A bunkerbe jutás nem volt egyszerű, miután a rakodóajtó nyílását előregyártott vasbeton elemekkel zárták le, majd földdel betemették. Ahogy arra számítani lehetett, az évek során néhány kíváncsi ember megtalálta a módját, hogy a bejárathoz férjen… Igen keskeny résen kellett ”élével” átpréselni magunkat, aztán egyesével beadogatni a cuccokat.
A kétszintes központi belső tér kiábrándító látványa a rakodórámpákkal. A jobb oldali fotón látható összetákolt falétrán lehetett az alsó szintre jutni.
A négy tároló terem egyike. Legalább szemét nem volt sok…
A bunkert teljesen kiürítették, bárkik is csinálták alapos munkát végzetek, szó szerint szinte csak a csupasz falak maradtak.
”Üdítő” kivételként két 3 m3-es tartály a helyén maradt. Az egyikben vizet, a másikban a dízelaggregátor működéséhez szükséges üzemanyagot tárolták.
A területen található másik tárolóra is sort kerítettünk, ha lehet azt mondani, ezt még az előzőnél is rosszabb állapotban találtuk.
folyt. köv. a 3002-es objektummal.