De szép kis álom. :-)

A felső szint, mint tudatosabbik én, igen, Füegynek igaza lehet. :-)

Egy másik szint (a felső szint vagy belső helyiség, ahogy ezt ki is mondod), mint ahol tartózkodni szoktál, egy magasabb tudatszint, ahonnan ráláthatsz a dolgokra, az alsó világra, az otthonodra (magadra?). Ami mellesleg nem csak hogy kész van, be is van rendezve, csak épp nem fészkelted be magad, nem tetted sajátoddá, nem barátkoztál meg vele: az otthonod, de nem otthonos: "az enyém, de idegen".

Talán azért nem mersz oda belépni, mert félsz rálátni az életedre, nem mersz vagy akarsz szembesülni a kisebb-nagyobb elégedetlenségeiddel (hiányaiddal, hibáiddal?), amik az 'otthonodat' illetik.

Vagy talán azért, mert ha belépsz, ha tudatosítod a hiányérzeteidet, kényelmetlenségeidet (a szellemeidet), akkor esetleg lépni, változtatni is kellene.

Lehet, hogy azért félsz odamenni, mert akkor előbb-utóbb "kénytelen lennél" otthon érezni magad, ehhez pedig talán fel kéne, át kéne adni magad (a jelenlegi - még ha mégoly idegen is - "otthonod"?).

A vicc az, hogy most eleve idegenséget érzel. De mintha mégse mernél átlépni magasabb szintre, akár valami otthonosabba. Tabukat és szellemeket gondolsz oda. Lehet, hogy pont a tabuk és szellemek az akadályok. "És érzem, hogy emiatt sose leszek otthon a házban".