Fekete Vince

Félsötét szoba

Ó, hogy van ez, hogy mostanában
olyan sokszor “szembejön”,
állig gombolt nagykabátban,
nem is biccent, nem köszön,
mikor nem várod éppen,
egy autó fénykörében,
egy kirakat üvegében,
felnéz, pislog, rád nevet,
és már indulásra készen
áll, megy is, látod, integet.

És hogy van az, hogy annyi
minden összefut. Például tegnap
éjjel. (Félelmetes minden
éjjel.) Egy furcsa levlap,
egy sárga újság, sétabot,
kalap. Úgy hajnali három.
És a kép már tovafut.

És úgy van aztán másnap reggel,
összeraknád, nem lehet.

Túl jóval az emberélet…
De ha tényleg, egyszer tényleg…

Nem tudom.

Egy régi gyümölcs íze, illata.
Egy régi, félsötét szoba.