SZILVESZTERI MEDITÁCIÓ

 

Mint félem hosszú éjszakája,

Takar testem kopott  bőr ruhája,

Még lelkembe fonódik kegyetlen,

Kötelékével a régi ember.

 

Bár nem voltam adósa senkinek,

Enyém volt Laokoon szenvedése,

Béklyót vert rám hűség és szeretet,

Szívembe szúrt töviseket érte.

 

Már nem vagyok adós, sem köteles,

Lehull nehéz bilincse rólam,

Kikopik az idő is alólam,

Nem vagyok fontos többé senkinek.

 

Nem érdekel világ kincse, nincse?

Mint hosszú gyötrelem éjszakája,

Foszlik énem régi rabruhája,

Hullik az élet szörnyű bilincse,

De nem érdekel már, ez a nincs se.

 

Már nem hajtanak ösztönök, lázak,

Megfizettem az embervilágnak,

Indulok tehozzád lábadozva,

Leszek, ha kell, az áldozat útján,

Jézust hívó Máni maradéka.