A január havi Hihetetlen  73 oldalán egyoldalas cikk. Ebben azt írják, hogy Linné látott két élő sellőt.  Idézem: Egy barátomtól levelet kaptam, melyben arról értesít, hogy Leydenben (Hollandiában) két eleven sellőt őriznek és mutogatnak, amiket Brazíliában ejtettek fogságba. Azonnal a helyszínre utaztam, hogy szemügyre vegyem őket. Hosszú, selymes barna hajú, szép arcú lányok voltak, testük valóban halfarokban végződött. Fel-alá úszkáltak szűk medencéjükben, a szemük végtelen szomorúságot tükrözött. A bámészkodó emberek kenyérgombócokat és kis halakat dobáltak nekik, amiket néha elkaptak, néha hagyták a vízbe esni. A hableányok morgó, füttyögő hangokat adtak ki, hasonlókat a delfinekéhez. Az volt az érzésem, hogy társalognak. Elszorult szívvel mentem ki az épületből, kínzott a gondolat, hogy itt emberek tartanak fogságban embereket, ráadásul mutogatják is őket.

Sajnos, Linné arról már nem tudósít, mi lett  sellők további sorsa.

Viszont Jütkandban találtak egy testet, amit sellőnek véltek. Linné izgatott lett, de mielőtt odautazhatott volna, már hamisítványnak kiáltották ki. Ezért aztán Linné eltekintett az odautazástól, holott lehet, hogy a részletes vizsgálat nem lett volna érdektelen.