"hány áru címkézése után lesz valaki vezérigazgató egy gyárban."

Hiába végez el valaki akárhány egyetemet, attól még nem lesz jó vezérigazgató (vagy éppen miniszterelnök ...). A papír egy dolog, és más dolog a tapasztalat, az empátia és a rátermettség. Anyám egyik általános iskolai osztálytársa mesélte nemrég az ötvenéves osztálytalálkozón, hogy a szállítmányozásban dolgozott a nyugdíjig. Hiába voltak ott a frissen végzett főiskolások, mivel a kapcsolatot ő tartotta az ügyfelekkel, őt keresték a megrendelők azután is.

Tehát nincs egy objektív mérce, ami alapján meg tudod mondani, hogy ez jó, ez nem jó. De nyilván vannak támpontok. Én lentebb írtam, hogy én pl. sokáig nem figyeltem a kémiára két ember között, és nem akartam elfogadni, hogy az is létezik. Sokkal fontosabbnak tartottam a személyes adottságokat. Elkerülte a figyelmemet, hogy az emberek változhatnak is, és szerencsére fölül tudják írni a veleszületett adottságot. Épp ezért érdemes figyelni a képességeket, hogy pl. milyen motivációja, akaratereje van egy embernek. Ahol megvan a képesség a változtatásra, azokból egész jó kapcsolat lehet idővel.

És fordítva, ahol lepunnyadnak, megrekednek az emberek, ott esetleg még Terézanya segíthet. Vagy egy antidepresszáns tabletta, hogy angyali türelemmel viseld el a párod baromságait ...