Ha hozzáveszem, hogy a védő előnyösebb helyzetben van mint a támadó, akkor az itt szereplő helyőrségek nagyon nagy létszámfölényben voltak. A mai világban a sikeres támadáshoz két-háromszoros fölényt tartanak szükségesnek minimum. Abban az időben ez az arány sokkal nagyobb lehetett, akár tíz-tizenötszörös is. Ennek az lehetett a fő oka, hogy a védőnek a várban viszonylag kevés embert kellett etetni-itatni, a szükséges ellátmányt föl lehetett halmozni előre. A támadónak pedig nem volt könnyű az ellátmányt összeszedni a környéken. Ráadásul hamar le is legelte (ette). Ha a védő kitartott a környék kiürítéséig, akkor nyert. Vagy a felmentő sereg beérkezéséig.