Lutra
2018.12.26
|
|
0 0
95045
|
Gál Sándor
végtelen feledés
1
akik utoljára maradnak mi lesz azokkal mi lesz szívükkel arcukkal ha a szemek írisze színtelenné dermed s nem lesz már élő kéz elosztani a maradék vigaszt egy pohár vizet emlékek mélység-tükörét az egyszer-volt énekek is mind elenyésznek nem készül koporsó sem méltó sírgödör bizony látható immár ez a messzeség is kibomlik az árnyak fekete kárpitja mögül akárha képzelet s valóság ölelné egymást nem a játék hanem a játékot követő végzet melyben eggyé porlik dicsőség és hatalom s nem lesz sem emlék sem emlékező ott
2
a jövőtlenség eposza árad csend és üresség ölelkezik kő se mozdul homok se zizzen meghalt a halál kaszájába dőlt
a látomás elibénk dermedt lett tükör a sötétség tömény öle elnyelvén kérdést kérdezőt s a holnapot amely el sem érkezett
érzed-é az árulás fenségét s a bűn gyönyörét a pusztításban hogy véled s általad teljesült be a mindenség-szülte végítélet
3
napja világodnak nagyúr lehanyatlott odvas harangok nyelvét penész lepi hajnali szél sem sír már errefelé voltak itt hegyek erdők lankás ligetek élő források hozták a mélység hangját eléd s válasz-szavadat sem kérték tőled örök adóstól itt a mélység készülődik benne új kőkor visszaomolnak a vulkánok ön-üregükbe hull pernyeözön elapasztván a tengert utód nélküli lét ez lett végtelen feledés s mélység morajlását sem hallani már s a magasságok csillagai is mind kihunytak |
|