A Tango csak 12bit-es, ahogy az összes Heidelberg/Linotype Hell dobszkenner. 100€-ért alkatrésznek is ajándék volt, 50€ egy lámpa bele. Csak 250kg amúgy, de az se kevés. :D Lengyelországban hirdetnek kettőt 670€-ért, alkatrésznek... A legdurvább cucc talán a Chromagraph S3900, 24000dpi-vel. Nem is tudom hol lehet kihasználni. Na az tényleg 700kg, szerintem arra gondoltál.

Talán amúgy a Heidelberg a legjobb opció, csak nagyon drága, viszont ehhez van javítás, egy ilyen eszköz jó kis papírnehezék, ha valami megadja magát benne.

Azért egy bayer rácsos fényképezőgépet én nem tartok összemérhetőnek semmilyen dedikált filmszkennerrel(Nikon, Minolta, Imacon, stb.), főleg nem egy jó dobszkennerrel. Tényleg nagyon macera, és elhivatottnak kell lenni, de ahogy eddig is, a jövőben is szeretném a legjobbat kihozni a képekből. Nem kekszgyártáshoz kell, de amit megcsinálok(karöltve egy pigmenttintás nagyformátumú nyomtatóval), az akár kiállítási anyag lehessen. Ez csak a technikai oldal, intenzív tanulási fázisban vagyok, amíg a kisfilm határát ki nem növöm, nem tanulom ki a nyersanyagot, fénymérést, szűrőzést, addig úgy se lépek tovább. Amúgy tájképezek, legfőképp Velviára, de azért akad más is(munkához meg digitális, de az más műfaj). Korábban nagyon léptem volna középformátumra, de aztán beláttam, hogy egyelőre nincs miért. Jelenlegi technikával tudok 40x60, jó esetben 50x75-ös méretig elmenni, ez egyelőre bőven jó, így is örülök, ha egy képet ekkorában összehozhatok, és még tetszik is. :-)

Persze ettől még folyamatosan elcsábulok, az egész beszippantja az embert, igyekszem ellenállni.