Először is be kell jelentenem az erős elfogultságomat, hiszen "Nagyon várbaráti" szemüvegen keresztül nézem az egykori eseményeket. Dehát a középkorban pontosan azért építették a várakat, hogy legyen hol védekezni, nemde? A korabeli -- még ágyúk előtti -- korszakban egy támadó seregnek mindig súlyos veszteségeket okozott egy-egy vár bevétele, ha azt a helyőrsége tényleg körömszakadtáig védelmezte.
feltartani az ellenséget amíg a hadsereg meg nem szerveződik és oda nem ér...
Pontosan erre akarok rávilágítani, hogy -- szerintem -- mit rontott el a Német Lovagrend nagymestere? Abszolút, de nem vagyok "német párti", egyszerűen mivel ő került ki a küzdelemből, hát a "gyengébb" oldalát fogom, így utólag sok száz esztendővel.
Tehát szerintem a Nagymesternek a fő erősségüket, Malborkot jól el kellett volna látnia helyőrséggel, fegyverzettel és élelemmel. Míg maga valahol a környezetében foglalt volna el olyan pozíciót, ahonnan akár támadhatott akár visszavonulhatott volna.
Jön a lengyel sereg. Jagelló II. Ulászló ostrom alá veszi Malborkot. A lengyel támadók súlyos veszteségeket szenvednek, míg a malborki védők időnként utánpótláshoz jutnak a távolabbi lovagrendi hadtól. Majd egy kedvező pillanatban, amikor már a lengyel had harci ereje gyengül, akkor támadtam volna őket meg!
Tehát én lemásoltam volna Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadalát.
Nagyon nagy hibának tartom, hogy a Német Lovagrend nyílt csatában állt ki a sokkal erősebb, több ország haderejét felsorakoztató lengyel uralkodóval. Valószínűleg itt már a németek "felsőbbrendűségbe" való hite is közrejátszhatott, hogy őket mezei ütközetben nem győzhetik le. Úgy látszik elfeledték az 1241-es Csúd-tavi vereségüket a novgorodiaktól.
Mint a vár későbbi sorsa mutatja is, a lengyelek felismerték, hogy Malbork (Marienburg) magában nem életképes, sokáig nem bírja.
A vesztes grünwaldi csata után minden megváltozott, az erőfölény a lengyel király javára dőlt el. Megkezdődött a Német Lovagrend hanyatlása.
