Nem kívánok senkit manipulálni. Csupán leírom a véleményem, ami több év tapasztalatán nyugszik, még akkor is, ha ez nem egyezik a tiéddel.

Igen, én úgy érzem, hogy azok a szakszervezetek, ahol több a férfi, azok eredményesebben lépnek fel az érdekeik védelmében. Tehát továbbra sem győztél meg, hogy miért jó az, ha nők rabszolgabérért bármit megcsinálnak, és az miért egyenjogúság? Ha a munkáltatók azt látják, hogy van olyan jó bolond, aki annyi pénzért megcsinálja a melót, akkor nem is fognak többet fizetni. Volt már ilyen a történelemben egyébként, mikor az angol textilgyárakban nőket és gyerekeket dolgoztattak napi 16 órában, míg a férfiak munkanélküliek voltak a külvárosokban. Ez a Twist Olivér világa. Többek között ez adott Marxnak ihletet, hogy kidolgozza az elméletét.

Én még soha nem tapasztaltam olyat a környezetemben, hogy az egyedülálló nőt bárki megszégyeníteni próbálná. Olyat viszont igen, hogy a háztartásbelit lenézik, ócska őskövületnek tartják. Ez akkor is sértő, ha te úgy érzed, hogy mindig muszáj mindenkinek az arcába vágni az igazságot (lehet, hogy a te igazságodat?).

Lehet, hogy a te társadalmi köreidben másképp van, és a jómódú vállalkozó feleségek azt látják életük értelmének, hogy otthon üljenek szépen kisminkelve. De még az ő védelmükben is el lehet mondani, hogy van olyan férj, aki ezt igényli. Hogy a felesége partikat szervezzen, és a befolyásos barátokat meghívja.

Továbbra sem győztél meg, hogy a családközpontú és munkaközpontú nőket, nevezzük őket így, két külön kasztba kéne sorolni. És valami csodalényként mutogatni egyiket a másiknak. A legtöbb nőben egymás mellett élnek ezek a szerepek. Az, hogy te fiatalságod okán ennyire kisarkítva látod a helyzetet, még nem jelenti azt, hogy minden nő hazudik magának, aki családra, férjre, otthonra vágyik. Valószínű munkájuk is van, csak éppen arról nem beszélnek annyit.