Én a következőképp magyarázom az álmomat. Valószínű erősen kötődik az anyjához, akitől kitűnő nevelést kapott, de talán mindig azt hallja tőle, hogy az ő fiacskájához egy nő sem elég jó. Egy férjes asszony meg pláne csak kihasználni akarja, és semmi komoly szándéka nem lehet vele kapcsolatban. Apja vélhetőleg jószándékú, de a háttérben marad. A fiatal nő talán a testvére, aki az anyjához hasonlóan gondolkodik vagy egy olyan nő, akit az anyja elképzelt neki. Én képes lennék érte mindenkivel megharcolni, de ehhez az ő támogatására is szükségem van. Egyelőre még nem döntötte el, hogy ki mellé áll. De ha végre nem nő fel a feladathoz, akkor elválnak útjaink. Ez nagy szomorúságot okozna mindkettőnknek.

De az is lehet, hogy nem a szülei állnak a dolgok mögött, csupán az ő rossz gondolatai. Bár ha önbizalomhiánya van, akkor az a szülői neveléssel is összefüggésben áll.

A férjem álma azt is mutathatja, hogy ő már felkészült egy elválásra lélekben, csak várja a kezdő lökést. Az én jövőmet nem ő akadályozza, hanem a másik, aki nem szánja el magát. Ezt azért gondolom, mert a férjem álmában a szüleim nagyon örültek az új kapcsolatomnak. Csupán anyám panaszkodott, hogy az a város 120 kilométerre van (ezt a férjem onnan tudja ilyen pontosan, mert ott volt katona.) Továbbá apám azt mondta a férjemnek álmában, hogy a házat ő érdemli, mert én nem tudom a hátamon elvinni.:)

Egyébként nem szándékozom elköltözni, és őrajta se látom, hogy mindenáron ragaszkodna a szülővárosához.