"A család, gyerekvállalás is egy témához való kötődés, ami eléggé szűk határok között mozog, ez nem valódi érv."

Abban nagyon igazad van, hogy be lehet szűkülni a gyereknevelés-háztartás világába, főleg ha valaki csak magára erőlteti ezt a szerepet. A legtöbb nőnek ugyanolyan fontos, hogy nap mint nap legyen feladata az otthonán kívül, mint a férfiaknak. Pl. mert ott olyan kihívások érik, amik otthon nem feltétlen. De miért gondolod, hogy ez azt jelenti, hogy minden nő Bridget Jones-ként akar gályázni egy sz.r, sehova nem vezető munkahelyen, unalmas állásban? (Amíg az anyja nem szerez neki másikat.) Vagy éppen azért dolgozni valami rossz, de jól fizető helyen, hogy az ismerőseink ne szóljanak meg. Ennél az is jobb szerintem, ha a nő előbb családot alapít, és utána megy vissza dolgozni vagy foglalkozik valami mással. De szerintem nálam ez személyiségvonás, hogy a család az első helyen, a munka a második. Ezen nem szeretnék változtatni. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy micsoda problémák vannak a munkaerőpiacon, ami persze kihat a családok életére is.

Szerintem a tanulási nehézségek is jelenthetik azt, hogy valami elakadás van. Pl. nem választottál-e rossz pályát, nem kéne másik vagy könnyebb iskolát választani? Munka mellett is lehet tanulni, bár nem könnyű. Én az egyetemet nem kezdeném újra, mert tudom, hogy nem nekem való. Nem is a karrier, hanem a tudományos pálya vagy hasonló magasabb megbecsültségű szakmák igen távol állnak tőlem. Ahhoz sokkal több tudás, energia és ambíció kellene. Csak azért nem akarok jobb helyet, mert mások esetleg lenézik az alacsonyabb rendű munkákat.