Lutra
2018.12.22
|
|
0 0
95035
|
Orbán Ottó
A csontmező
Egy csontmezőn tántorgok a távolinak képzelt cél felé és szomjan halok, ha nem tudok versekkel vizet fakasztani a csontból szellem liheg a nyomomban, vagy pár lépéssel előttem, ki tudja, az úgynevezett ihlet, egy kurva, akinek hinnem muszáj, akárhányszor is becsapott idáig. A költészet, súgja a fülembe, végső soron varázslás, mely előhívja belőlünk a bennünk rejtőzködő jót, s rögeszme nélkül ki élhetné túl a bombázásokat, a rettentő fölismerést, hogy az ember embernek farkasa lehet, hogy költészet nélkül is van jövőnk, épp csak szomjan kell majd veszni benne, mint üres kulaccsal a naptól izzó Szaharában. |
|