Végülis azt írod, hogy a kényszerek erősödtek fel. Borzasztó, hogy ilyenek miatt nem tudunk tovább haladni. Másoknak miért megy jobban? Mi hiányzik belőlem, és azt hogyan lehetne pótolni? Honnan van annyi energiájuk? Egyszerűen minden érettségi szezon előtt pár hónappal bennem van, hogy elkezdek rendesen tanulni, még ha nem is jelentkeznék utána sehova, már több pontom lenne, és adna egy löketet, hogy "képes vagyok rá". És valahogy nem megy, belefullad az egész a hétköznapok szürke mocsarába. A nagy célban van valami rémisztő, előjönnek a kisebbrendűségi érzések, szorongások, és minden szar, amire már egyszer rácsuktam a szelence tetejét. A hasonló helyzet (iskola, főiskola, egyetem) kiváltja azokat a parákat, amiket már egyszer elhagytam. Igaz, nincs nagyon vesztenivaló sem, csak a lelki megrázkódtatástól félek.

A család, gyerekvállalás is egy témához való kötődés, ami eléggé szűk határok között mozog, ez nem valódi érv.