A kelták romanizálása teljesnek mondható! A római kor végére, az új bevándorlók, már kevés kelta jellegzetességet találtak a helyi lakosoknál.  Ragaszkodásuk megmaradt, de már nem kelta alapon, hanem szülőföld alapon, mint kelta elődöktől eredő, római polgárok. A római kardok valóban nem voltak teljesen egységesek, az egyéni ízlés és az adott haditechnikai feltételeknek felelt meg, de mindig is így volt. A harmadik században, a hosszabb spatha megjelenésével, mivel a haditechnika jellege megváltozott, több lovasnép és nagyobb tömegek, egy germán jellegű kard jelent meg a római seregben. És egyeduralkodóvá is vált a késő római időkre. Kisebb pengeeltérésekkel, és egyéni díszítésekkel volt készítve, amikbe a gazdája identitása és ízlése volt beépítve, a római égisz alatt. Az újkori nemesi kardviselést, ne keverd egy hadsereg fegyverigényével!!! Megint. Ha újkor, akkor a nemeseken kívűl, az összes lovashuszárnak, mint katonának volt kardja, a lovasság jellegéhez kapcsolódóan! Így képzeld el a római katonát is. Remélem most már érthető!