"Állandó foglalkoztatást, gügyörészést, kiszolgálást igényelnek, és cserébe rám nyálzanak, összemocskolják a lakásomat, ha hosszabb időre ott felejtem őket, ugatnak, megjelölik a lakásomat, mintha az övék lenne."

A kutya olyan, mintha lenne egy gyereked, aki feltétel nélkül szeret téged. Az udvaron tartott kutyáknál ráadásul nincs annyi takarítási munka. Lakásban én se tartanék, és nem öltöztetném őket divatos ruhákba. A férjem egy vizsla kiskutyát hozott haza kb. tíz éve, akit gyakorlatilag én gondozok, és nélküle már rég bediliztem volna. Végtelenül barátságos zsemleszínű kutya. Az én kutyám egy kóbor foxikeverék volt, akit a szomszédok utáltak, mert különlegesen ragaszkodott hozzám, és nagyon védte a házunkat. Az úton találtam kiskorában, és hazajött velem. Fura ezt mondani, de nagyon öntudatos kutya volt, magabiztos. De közben megmaradt egy kis félénkség és betegségre való hajlam a kidobott korából.

A macskákat a kisbabákhoz hasonlítanám, már elnézést a hasonlatért. Olyan bújósak és puhák, és szeretik, ha dajkálják őket. Férjem a saját cicánk mellé még kettőt ideszoktatott a házhoz, és nem is tudom, honnan van pénze annyi macskakajára. De azért nagyon aranyosak.